Kicsit elvagyok keseredve, valaki esetleg segíteni?

Sziasztok!

Egy 18 éves vagyok, és akadt egy dolog, ami mostanában folyton-folyvást aggaszt, és képes akár a hangulatom is bármikor elborítani. Régen nagyon csendes és visszahúzódó voltam, mert általánosban az osztálytársaim bántottak. Így egy picit elvesztettem a bizalmamat magam és egyben mások felé is.

Ehhez még hozzajárult az is, hogy van egy maradandó betegségem, ami engem akkoriban nagyon zavart es csak tovább rontotta a helyzetet. Nehéz volt barátkoznom, ez tény, így nem is tettem szert egy-két kivétellel barátokra.

Ám aztán (nagyon nagy szerencsémre) volt lehetőségem máshol élni picit, és nagyon sokat fejlődtem, mind külsőleg, mind a nyitottságra nézve. Most már mondanám magam inkább kommunikatívnak és barátságosnak, de az a baj, hogy így is nagyon nehez barátságokat kialakítanom. A legtöbb embernek már megvan a saját baráti köre, és az a gond, hogy általában azt hiszik, nekem is megvan a sajatom. Közben pedig nincs. Szóval velük nagyon nehezen tudok ide-oda menni.

Van még régebbről két barátnőm, ám ők hasonló cipőben járnak, mint én, maximum nem veszik észre, vagy ez őket nem zavarja. Nekik en vagyok kb. az egyetlen barátjuk, az egyetlen ember, akivel mennek néha be a városba, ilyesmi. Es nem hiszem sajnos különben, hogy nagyon hasonlóak lennénk.. Nem igazán élvezem a társaságukat, es lehet ők sem az enyém. Nagyon sok mindenben különbözik a véleményünk, más közegből jövünk.

Így most jutottam el oda, hogy 18 éves vagyok, de úgy érzem nem éltem még igazán. Úgy érzem nincsen igaz barátom. Nincsen nagy barátiköröm, akikkel éjszaka kimozdulhatnánk, hogy szórakozhassunk egy picit. Így nem szerzek semmiféle ilyen élményt, pedig mas korombeli embereknek bőven akad ilyenből, és fáj, hogy én úgy érzem kimaradok csomó mindenből. Mert rengetegen ott ismerkednek, én meg alig ismerek meg új embereket. Es azért rossz, hogy a korosztályom már megtapasztalt csomó mindent, én meg még csókolózni se csókolóztam soha. Fiúkkal még csak beszélő viszonyban se kerültem, csak egyszer. Szóval gondolhatjátok egy csomó mindenből kimaradtam. És ez nagyon nyomasztja a lelkem, hogy nem is látom, hogyan mozdulhatnék ki ebből. Habár szeptembertől új sulit kezdek, és valószínűleg csatlakozni fogok egy önkéntes szervezethez és elmegyek sportolni. De lehet, hogy itt se lesz semmi. Félek, hogy hagyom kicsúszni a kezeim közül a híres tinédzser éveket, és ezeket majd bepótolni se fogom tudni később.

Más nincs így evvel? Vagy esetleg valakinek valami megnyugtató sztorija, hogy ugyanilyen cipőben járt, de aztán megváltoztak a dolgok? 😌 Minden esetre annak, aki eljutott az üzenet végére köszönöm, hogy végigolvasta! :)