Az hogy nincsenek barátaim azért van, mert rossz ember vagyok?

22 éves vagyok, voltan barátaim, de voltak akik kihasználtak.. olyan is volt akinek sokat segítettem, de folyton panaszkodott mindenért sosem értékelte a jó dolgokat és a segítséget és azt ,hogy valaki mellette áll és jót akar neki..

Butaságon megsértődött, konkrétan azért, mert segítettem neki diák munkát szerezni lemondtam a maszek munkámról azért ,hogy ő megkaphassa.. csinálta fél óráig és nyafogni kezdett, hogy neki ez nem megy.. pedig csak egy szórólapos munkáról van szó.. más munka sem leány álom ,ha kimegy a nagy betűs életbe, akkor nem lehet csak úgy válogatni ,hogy nekem ez nem jó... én ezt elmondtam neki, de besértődött.. Aztán már nem is beszélünk..

Szóval volt egyszerre 3 barátom is ,de már egy sincs.. először azt gondoltam, hogy azért nincs mert ők nem voltak igaz barátok, nem értékelték azt, hogy ott vagyok mellettük és ha kell segítek ,amiben tudok, és nem értékelték az őszinteségemet, csak megsértődtek rajta... de az meg nem lehet, hogy mindenki mással van a baj... ezeknek a volt barátiamnak vannak barátaim.. nekem nincs egy sem.. szóval én rontok mindig el valamit... de mit csináljak, hogy legyenek barátaim, és meg is ne hagyjanak magamra?