Mi a baj velem? Miért nem tudok megfelelni?
Introvertált személyiség vagyok, de könnyen tanulom a szociális viselkedést. Ezt főleg az utóbbi időkben fedeztem fel magamban. Amikor sok ideig vagyok emberek között, vagy sok emberrel találkozom, újakat ismerek meg, sok olyan szituációba keveredek ahol be kell mutatkozni, magamról kell beszélni stb. akkor tűrhetően viselkedek.
Amikor viszont elzáródok az emberektől, vagy csak egy bizonyos közegbe mozgok, akkor elég durván megjelennek már a szociális fóbia tünetei is. Nem tudok bekapcsolódni az engem körülvevő szociális hálózatba, elvárt viselkedési, megnyilvánulási rendszerbe, mint egy alkotórész, hanem csak utánozom azt. A megszokás nagy úr....rájöttem hogy szinte mindent meglehet szokni. Úgy érzem a szociális viselkedés látszatát is meg lehet szokni. De ez csak a felszín még mindig.
Valójában a kommunikációval, főleg az őszinteséggel komoly gondjaim vannak. Nagyon sok hazugságom van, amit SENKI nem tud. Tényleg senki. És itt nem kis apróságokról van szó, hanem komoly dolgokról. Van bennem egy eléggé összetett magyarázati rendszer hogy mit miért teszek, gondolok, vallok, ezt képtelen lennék másoknak a tudtára adni és nem is látom értelmét. Igazából annyi hazugságom van már, főleg a családom előtt, hogy legszívesebben megszakítanám a kapcsolatot mindenkivel, mert az ember akit előadok és aki vagyok, már teljesen két külön dolog és úgy érzem, az hogy tartom mindenkivel a kapcsolatot, az is csak egy kényszer hazugság.
Van két testvérem, én vagyok az egyetlen akit mindig faggatni kell, mindig keresni kell, mert nem mondok magamról semmit. A húgom áradozik magáról, minden gondolatát kimondja. A nővéremmel is normális a kapcsolata mindenkinek.
Nem értem hol romlott el valami, ugyanolyan nevelést kaptunk, ugyanazt láttuk én mégis ennyire antiszociális lettem. Hazugságot hazugságra halmozok, csak hogy ne kelljen magyarázkodnom, csak hogy ne kelljen beszámolnom, csak hogy ne tudják mit gondolok, ki vagyok. Úgy érzem nincs értelme, sose lesz igazság, nincs értelme erőltetni, úgy érzem nem érdemlik meg, hogy őszinte legyek. Úgy érzem nem méltók rá, hogy tudják ki vagyok. Bűntudatom van hogy ezt érzem, de még is ezt érzem...
Tudom ezt inkább egy pszichológusnak kéne előadni, de hátha van itt egy ember aki tud segíteni.
válasza:Volt egyetlen olyan nap az elmúlt huszonegy évedben, amikor nem másoknak, hanem magadnak akartál megfelelni?
Csak te láthatod, mi hol csúszhatott el nálatok, de ha ez megnyugtat, nem vagy egyedül. Bár a második felét nem egészen értem annak, amit írtál, az elejét nagyon is jól. Az introvertáltaknál gyakran előfordulnak álextrovertált viselkedési formák, hiszen az évek alatt ezeket megtanulja az ember, és használja, ha éppen ezek által tud érvényesülni egy adott helyzetben.
Maga a tanulási folyamat egyszerűen szükséges, az embereknek nem kell feltétlenül tudniuk, hogy egy adott gesztusra nem ösztönből válaszolsz, hanem, mert úgy tanultad, hogy egy adott módon kell felelni rá. Azt hiszem, ezt én be is láttam valamikor, és fejjel mentem a problémának: olyan munkát vállaltam, ahol nem kerülhettem el az embereket, sőt, minden gyökérhez munkaköri kötelességem volt jó képet vágni, amit meg is tettem, a főnökeim szerint elég jól. Tény ami tény, két év alatt úgy megutáltam az embereket, mint annak a rendje, viszont párhuzamosan megtanultam a legkülönbözőbb társadalmi csoportokkal megértetni magam, elsajátítottam a megfelelő viselkedési formákat, amik szükségesek, hogy elérjem köztük, amit akarok.
Ami a titkokat illeti, azok mindenkinek vannak, kinek kisebbek, kinek nagyobbak, és idővel akaratlanul szaporodnak, hiszen ha külön élsz majd a családtól, nyilván idő sem lesz mindenről beszámolni nekik. Az őszinte emberek nagyon ritkán érvényesülnek, és az a legnagyobb hazug, aki a leghangosabban hirdeti, hogy mennyire őszinte (tapasztalat).
Viszont amit a te szavaidből érzek, a titkaid és hazugságaid forrása mindössze egyetlen dolog: a félelem, hogy nem értenek meg.
Hadd súgjak meg valamit: egy ember sosem értheti meg teljesen a másikat. Átláthatja a másik tetteinek és nézeteinek logikáját, amennyiben elég részletes információt kap róla, de teljes mélységében soha nem fogja tudni megérteni.
Talán segíthet még, ha elárulom, hogy az én életem mikor kezdett rendbe jönni: mikor elkezdtem valamit magamért csinálni.
válasza:Ezt már olvastam valahol szóról-szóra. Az írásodban nm is gondoltam volna a zemberek csak úgy tesznek mintha "utánozom"
Ez valami bábú vagy MI (Mesterséges Intelligencia)
Ez meg röhejes:Úgy érzem nem méltók rá, hogy tudják ki vagyok.
Csaknehogymár szégyeld nővéred,húgod előtt ki vagy, ők a véreid, mélyebb,szinten a lelketek, és hziátiá házifeladat van köztetek.
Sok lény tesa nélkül él te kaptál kettőt lehet versenyetrek ki viszi többre és most ez féh fáj neked, mert ők nem métóak hozzád. Majd ha lejebb adol a nagyképűségből látni fogod őket, hogy ŐK KIK.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!