Vannak még itt olyan emberek, akik nem akarnak a társadalom tagjai lenni, bedarálódni a mókuskerékbe, és úgy egyáltalán, nagyon drasztikus módon hátat tudtak fordítani a fogyasztói társadalomnak?

Én nem vonódtam ki belőle, ki tudnék, mert nincsenek túl nagy igényeim, de nem akarok, mert az általam kedvelt emberek is annak ellenére, hogy nem szeretik túlzottan a társadalmat, annak részei (punkok vagy hippik pl.), és velük tervezek jóban lenni a jövőben, meg szükségem is van emberek társaságára, így nem fogok remeteéletet élni.

Akik viszont kivonódtak a társadalomból, nem fognak erre a kérdésre válaszolni, mert nem használják az internetet. :)

Ugye nem komoly a kérdésed? :D Lüke. Aki drasztikusan hátat fordít a fogyasztói társadalomnak, annak nincs internete és nincsen számítógépe, amin itt lógjon.

Én évekig bosszankodtam rajta, hogy milyen szar a világ, röhejes ez a fogyasztási mánia, hogy senki nem veszi észre, hogy minden percben mérgezi magát a kajával és a kozmetikumokkal és hogy csak arra "tartják", hogy dolgozzon, aztán a megkeresett pénzt elköltse a sok szarra, amit az orra alá dörgölnek a napi 3000 reklámban.

Majdnem kiköltöztem vidékre, egy elhagyatott tanyára amikor rájöttem, hogy én meg éppen magamat mérgezem. Társas lények vagyunk, még akkor is, ha a többi birka. Nem kell mindenben egyetérteni, ha nekik jó a patkánylabirintusban, ám legyen.

Eszem a kis bio kajámat,csak bio kozmetikumokat használok, kerülöm ahol csak lehet, hogy mérgezzenek, kerülöm a reklámokat és a fogyasztói hülyeségeket, 6 éves telefonnal mászkálok és nem cserélek le semmit, amíg tönkre nem megy. "Szerencsére" egészségügyi okokból dolgoznom sem kell, szóval állati jól ellavírozok az átlag emberek között, miközben tartom magam a saját elveimhez.

Nem kell ehhez remetének vonulni.

Valamikor a nyugdíjas szüleimnél laktam és a háztáji gazdaságukban tevékenykedtem, más állásom nem volt mellette. Az volt életem legboldogabb időszaka. A szomszédmentes házuk egy arborétumhoz hasonlított. A nagyszüleim még szintén így éltek, otthon volt a megélhetési forrásuk egy jól működő parasztgazdaság formájában.

Egy kisalföldi erdő melletti tanyán ma is önellátóként él egyik rokonom. Én is nyugodt ember vagyok, de ő rajtam is túltesz.

Az is sokat jelent ha csak részlegesen kapcsolódik le az ember a hálózatról. Például ez a hölgy erdő széli házba költözött, de a laptopján távmunkát végez:

Erdő szélén házikó

[link]

Ahogy írja, így a város is szebbnek tűnik ha nem része annak.

Vagy ez a pár Székelyföldre költözött a rohanó fővárosból, ahol nagyrészt önellátóak. Az 1. részét nem találom a videónak, de erről a sorozatról van szó, látom már a 12. résznél tartanak:

Ásó, kapa, kamera 12.

https://www.youtube.com/watch?v=NbY5iTKUQFs

Vagy a Gáspár család Hawaii szigetén egy dzsungelben épített fel egy rezsimentes házat, például itt látható a házukról fénykép:

[link]

River Cottage című sorozat is van a YouTube-on, ami angol önellátásról szól.

https://www.youtube.com/watch?v=wwq6OwvV-BI&list=PL1-NcGs7Vb..

Egyáltalán nem gondolom úgy hogy aki lekapcsolódik a mókuskerékről az remete vagy szegény lesz. A tapasztalatom szerint pont az ellenkezője igaz, mert ha nem gyötrik a lelkedet a feladandó csekkek meg a munkahelyre rohanás, akkor vannak az embernek igazán kapcsolatai. Mert jól és szabadon érzed magad és azt mások is megérzik rajtad.

És hallani sem akarok más életről mint a társadalomból való kivonulás. Mert ez jött be, így van időm és energiám a saját életemmel foglalkozni.

Bakancslistámon van hogy fémkeresővel elmegyek aranyrögöt keresni a világ ismert aranymezőire. Itt Európa néhány országában voltam is, és tényleg fantasztikus érzés, pedig egyik volt kommunista országban voltam ahol még ma is munkatábor hangulat van a levegőben.

Egy hangya a hangyatársadalom tagjaként egész életében hangyaszorgalommal robotol. (Én még nem láttam pihenő vagy alvó hangyát). Míg egy légy boldogan röpköd össze-vissza mégis vígan megél. Hát akkor most melyiknek jobb lenni? Mert szerintem egyértelműen az individualista légynek.

Egyik kedvenc idézetem:

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mondanak."

Amúgy nem mindenki tudja elképzelni úgy az életét hogy kilép a hangyatársadalomból. Talán egyrészt azért mert abba született bele és nem ismeri az önálló életet. A 40 éves szocializmust is úgy megszoktuk hogy a mai napig sem vagyunk képesek a szabad nyugati országok szerint élni, még mindig szokjuk a szabadságot. Például van egy ismerősöm aki meglepően jól érezte magát a diktatúrában szerelőként. Ma meg mezőgazdasági vállalkozó és "földesúrként" érzi rosszul magát. Mert ő a diktatúrába született bele és szinte eggyé vált vele.

Én a középút és a saját érdekeink szemelőtt tartására szavazok.

Azaz: nem vagyok AMISH (ámis) tehát nem mondok le mindenről csak azért, mert modern. Ami az érdekeimet szolgálja és az érte befektetendő energia és a számomra jó mivolta optimálisan aránylanak egymáshoz, azokat nem szorítom ki az életemből.

Pl én is használok autót, sőt autóbolond vagyok, használok mobiltelefont, tabletet, asztali pc-t laptopot, hordok szép ruhákat, vannak hobbijaim stb.

Sőt, az egy kis "bajom" hogy imádom a nagyon jó minőséget és a komoly, csúcskategória közeli dolgokat.

Viszont ennek pont az a jó oldala, hogy nem szeretek cserélgetni. Nem szeretem mindig mindenből a legújabbat vadászni, hanem inkább az ilyen jó minőségű "örök darab"-okat szeretem.

példák:

Autó. 6-7 évnél nem tartok rövidebb ideig egyet és ezek többnyire a kilencvenes években gyártott Porsche típusok. Volt 1990-es 944, 1991-es 911 és 1997-es Boxster. Ezek még olyanok, amik nem voltak ennyire színes szagosak, mint a maiak, kevés úgymond fölösleges funkciói voltak, azonban nagyon tartósak, nem tervezettavulásosak. Mobilból is a butatelók idején 8910 majd 8800 volt. Direkt a hosszú élettartam miatt.

Utálom a frissítéseket és ezt a rettenetesen gyors mozgásban lévő világot.

De ami tetszik és jobban érzem tőle magamat, azom van. De a mókuskerék és ez az örökös cserélgetéses fsságolás nagyon távol áll tőlem.