Rádöbbentem, hogy borzalmasan unalmas az életem. Változtatnom kell, ötleteket kérnék. Kérdés kifejtés?

Sokan csinálják, hogy összepakolnak, aztán elindulnak bejárni a világot.

De Európán belül is sok ilyet szoktak.

El kellene húzni mondjuk Madeirára úgy április-május környékén. :D

Amúgy melóztam benzinkúton 3 évet és rengeteg ilyen emberrel találkoztam én is.

Főképp külföldiek voltak. Kemény volt, hogy ott voltatok éjszaka a préri közepén a kúton és megláttátok a sötétből kiváló figurákat, akik gyakran csak egyedül baktattak.

Odajöttek a kútra beszélgetni, lefeküdtek aludni, vettek valamit, stb.

Legyél te is szegény, mint én, és akkor rákényszerülsz csövezni erdőn-mezőn, akár Európa szerte. Más kérdés, hogy kezdek anyagilag rendbe jönni, viszont hasznos tapasztalatokra tettem szert anno a szegénységem okán.

Amíg gazdag vagy, kényelmes vagy, így bátortalan is a merész kalandokra. Én is bátortalan voltam, de engem a szegénység anno rákényszerített a kalandokra.

Persze ne szó szerint értsd, amit írok, ne dobd el az anyagi lehetőségeidet, se a pénzed. Ellenben amíg valaki jó módban él, általában kényelmes is. Szóval marad az, hogy költsd drága utazásokra a sok pénzed, jobb ötletem nincs (kalandtúrák, safari, anyámtyúkja.) bár tanulni kevesebbet fogsz abból, mind túlélőtúrákból - na nem a megrendezett elit verziókra gondolok, amikoris abban a tudatban vagy, hogy amint vége a kalandnak, ott a sok lóvéd... Ugyanis ami igazán fejlesztő, az pl a szegénység és/vagy testi betegség tudata, a kilátástalanság.

Más kérdés, hogy k...sz*r dolog kilátástalan tudatban élni, szegénységben. Bár fejlesztőnek fejlesztő. Lehet, hogy neked más életfeladataid vannak. Ki tudja.

Említette valami Madeirát: az ilyesmik, pl Kanári szigeteki csövezés lazításra van, vagy kezdő természetjáróknak. Szóval kezdetnek nem rossz. Engem az élet, Magyarországról kapásból a Balkánra tett ki, az ismeretlenbe, a természetbe. De valamiért nem futottam mackókba a Kárpátokban, ellenben egyedül bóklásztam egy szál pólóban és farmernadrágban. Se hálózsák, se esőkabát, se pénz se semmi. Úgy, hogy magyar állampolgár vagyok, senkit se ismertem a Balkánon. Azért ezt másnak nem ajánlom, haladónak se. jobb, ha van legalább egy alapfelszerelés pl hálózsák, meleg ruha, esőkabát, és ha tudsz valamit fabrikálni, hogy pénzért eladhasd, vagy alkalmi munkát vállalj.

Én depressziósan éltem át az egészet. Azt se érdekelt, ha elkap egy medve a Kárpátokban. Azt se tudom, hogyan éltem túl az egészet, egy hétig egyedül, nulla felszereléssel, depressziósan. Volt, ahol fagypont volt, a nyár derekán (fura , de valóban volt olyan hajnali időszak).

Utána is a Balkánon éltem a természetben egy hónapig, csak már másokkal együtt.

Ha teljesen magamnál lettem volna, akkor az egy hónap is sok lett volna elsőre. Félreértés ne essék: sose drogoztam, és továbbra se érdekel az ilyesmi. A depressziómra utalok, az egy félálomszerű állapot és nincs tudatában a valóban depressziós ember ,hogy ő depressziós. Aki tudatában van, annak kutya baja, csak szomorú. A depresszió egy félig-meddig magatehetetlen állapot. Így jártam meg egy hónapig a Balkán egy részét, poló+farmerban, minden más nélkül eleinte egyedül. Ezt mindenesetre ne csinálja senki utánam. Kockázatos volt.

(Ja, és csupán néhány év óta van életemben először sátram - kaptam egy nyugateurópaitól egy hibás, használt sátrat. Korábban az se volt, pénz hiányában. Faluban élek. Sátrat is vigyél magaddal, kedves kérdező. Anélkül elég nehéz.)

De ha érdekel egyéb story: közvetlenül a migráns válság előtt egyedül csöveztem Ausztriában. Nem értetem, miért botlok arab kinézetű egyénekbe. Angolul lehetett némelyikkel csevegni, én meg néztem, miért van itt ennyi ember Szíriából, Pakisztánból, Irakból. Mire hazamentem, olvastam, a hírekben. Amúgy rendes arabokba futottam, csak meglepett kicsit, hogy most akkor mi is van, hirtelen hogyan került az osztrákokhoz ennyi arab.

Évekkel korábban meg egy arab sráccal -már nem tudom, hol akadtam rá, ő is járta a világot- aludtunk néhányszor romániai temetőkben. Nagyon jó volt. Azóta Magyaro-on is csöveztem temetőkben. Szó szerint síri csend van és nyugalom.

Kedves Kérdező!

A tanácsom kemény lesz. Ha nem bírod az őszinteséget, akkor ne olvasd tovább a válaszomat.

Aki nem bírja elviselni az aktivitás kockázatait, az a passzivitás kockázatait kell viselje.

Azt kérdezed: "Na de a kérdés, mégis hogy vegyem rá magam, hogy kiugorjak ebböl a kényelmes életből?" A rövid válasz:

sehogy.

Neked nem elég vacak és lapos még az életed ahhoz, h változtass, és nem hív még eléggé a messzeség, a kaland, h kimozdulj otthonról. Várj még pár évet, amíg tele lesz a hócipőd az unalmakban bővelkedő, szürke, kiismerhető mindennapjaiddal, és rád fog virradni a reggel, mikor nem azt kérdezed, h "hogy vegyem rá magam", hanem felmondasz, összepakolsz, és mész. Kb. ennyi. (Persze az, h a jelenlegi folyamatos semmittevés és mozdulatlanság kockázatai és mellékhatásai veszik át az uralmat az életed felett, az is előfordulhat. A kockázatok és mellékhatások a következők: fásultság, idővesztegetés-érzet, sehova se haladás-érzet, megöregedés, beletörődés stb.)

Van egy áthidaló megoldás, ami a jelenlegi kényelmes életed megtartása, és új kalandok találása közti átmenetet jelentheti: ne távolságban, ne kilométerben mérd az eltávolodást a jó ismert otthonodtól, hanem szellemi kalandokat keress. Hm?

Az előző hozzászóló valóban remek kiegészítést tett (még ha a vége kicsit off lett is) : szobában kuporogva is lehet ám tartalmas az élet - legalábbis az introvertáltaknak. Ha valaki szeret fantáziálni, és/vagy regényt írni, verseket, meg olvasni ilyeneket, vagy pl filmet nézni, stb, az is tartalmas, ha elég egyedi dologról van szó.

Különösen a kreativitás adja, mert az is egy magas rendű önmegvalósítás, és abban igazán szabad lehet az ember adott esetben, így a változatosság is megoldva, amennyire igényli az alkotó.

Sőt, a művészet a legmagasabb szintű lelki élményfeldolgozó folyamat, és még tanít is, fejleszt is - legyen szó kreativitásról, vagy befogadósáról.