Aki annyira antiszociális hogy gyűlöli az embereket, keserű életet él?

Előítéleteket írtál, és én vagyok rájuk a cáfolat. Antiszociális vagyok, de nem gyűlölöm az embereket, nem élek keserű életet, nem érzem magam felsőbbrendűnek, stb.

Arról van szó, hogy egyedül jobban érzem magam, mint emberek közt. A kedves emberekkel semmi bajom, csak sok az idióta.

Ismerek ilyet is olyat is.

Én is jobban szeretek egyedül lenni, de azért nem minden embert gyűlölök csak a gonoszokat/bunkókat általában. És amúgy munkán kívül boldog életet élek.

Van egy nagyon durván megkeseredett ismerősöm na ő keserű életet él, nem jó neki semmi.

Csak kevés embert engedek magamhoz közel és csak kevés embert gyűlölök. Nincs kiterjedt baráti köröm, valójában nincs is... de azért még élem az életem, tartalmasan, nem vagyok besavanyodva. Bár sokan ezt hiszik, de azok nem ismernek, csak betolnak egy fiókba és kész.

35n

Fogjátok már fel hogy az antiszocialis teljesen mast jelent...

Nincsenek erzeseik, nem tanul, nem szorong, es manipulalja az embereket a cel hatalom erdekeben. Amirol ti beszeltek az az introvertalt szemelyiseg, ami teljesen normalis, vagy aszocialis,

Tisztelem a nézetedet, de mivel Te egy másik kultúrát is ismersz, így ahhoz mérten tudsz gondolkodni, cselekedi.

Ez egy másik "világ", ami ebben az országban megy, ami szerintem minden egyéb országénál rosszabb.

Engem is sokan b×tnak, kihasználnak, pedig jó indulatú vagyok az életben - ezért utálom az embereket. Azonban itt a GYK.-n mivel nem kell "face to face" lenni az emberekkel, részben levezethető-, részben gyakorolható is a verbális önvédelem, amit a gyakorlatban is hasznosíthat az ember egy idő után.

Ma Mo.-n jó embereket nehéz találni, mert mindenkinek más a célja a másikkal.

Az eddigi életem során 1 hasonló gondolkodású emberrel találkoztam, aki így gondolkodott: "mert engem is kiközösítettek (...), de mégsem gyűlölöm az embereket.". Sokat lehet Tőle tanulni, de sajna kevés az ilyen ember.

Ên antiszociális vagyok, nem bántottak, nem kőzösítettek ki, mert látszólag nincs okuk rá, én közösítettem ki önmagam, mert észrevettem, hogy nem vagyok olyan mint mások (nem jobb/rosszabb vagyok, ezekben nem hiszek, csak másabb), nem vagyok képes túltenni magam azon, hogy társaságban nem lehetek önmagam, hanem szerepet kell játszanom, így nem kell társaság. Azt is észrevettem, hogy nem tudok és nem is akarok a társadalom fejlődéséhez hozzáadni, szóval jelenleg is próbálom kivonni magam belőle és keresni egy számomra megfelelő, itteni társadalom szabályaitól mentes közösséget.

Nincs keserű életem, csak néha, amikor előtörnek a társaságot igénylő vágyaim pár napra bedepizek, amiért senkivel sem lehetek, de ezen kívül tök boldog vagyok.

18/F