Baj, hogy tudatosan nem keresek állandó munkahelyet?

Az alap kérdésre a válasz az hogy baj.

Az a még nagyobb baj hogy kiszerettél a pedagógusi pályából és még nem találtad meg a következő küldetést :)

"Ők a belüket is kidolgozták azért, hogy most nyugdíjuk is alig legyen. "

egy javítás a fent helyett:

Ők a belüket is kidolgozták azért, hogy felneveljenek és taníttassanak.

A kérdésere: nekem nem baj, és rohadtul nem irigyellek, undorítóan írsz az emberekről gyerekekről a világról, valószínű nem is érdekel semmi szellemi dolog, nincs semmi ami az állati létből kiemelne, a párodon kullancskodsz.

Semmi irigylésre méltó nincs ebben.

De nekem ez nem baj.

Nekem semmi közöm hozzá, a te életed, csak én nem élnék így. A pedagógus pályát megértem, hogy nem jött be, anyám pedagógus, és amit rajta keresztül látok, én soha nem akartam az lenni, sőt, ő is csalódott, de neki már nincs sok nyugdíjig.

Ha úgy érzed, hogy kihúzzátok így, amíg kimentek külföldre, és ott el tudsz helyezkedni, akkor nincs nagy probléma, csak legyen terved, és ne annyi, hogy függsz valakitől, mert az nagyon kiszolgáltatottá tesz. A szüleid azért nem értik, mert féltenek, még ha ezt másképp mutatják is ki. Ha te tudod, mit akarsz, és teszel is azért, hogy elérd, akkor ezt beszéld meg velük és nyugtasd meg őket. Ha nem megy, akkor meg majd megnyugszanak, ha látják, amikor már ott tartasz, hogy sikerült, és jól vagy.

"úgyhogy a válaszod ezen a téren akkor lesz releváns, "

Küldjek portfóliót az életemről, a tevékenységemről?

Ez nem volt a kérésben/ kérdésben.

A kérdésre válaszoltam, nekem nem baj, és szerintem az "irigylést " csak beképzeled - a kutya sem irigyel.

A szüleidet meg sajnálom.