Miért nem képesek az emberek egyenesen megmondani mi a bajuk velem amikor kérdezem? Csak a kegyes hazugságokkal szoktak jönni meg a ferdítéssel

"Nem akartalak megbántani, nem akartam veszekedni, nem akartalak elveszíteni, nem akartam hogy haragudj rám, nem voltam biztos benne", stb. Lehet szemezgetni, folyamatosan ezt kaptam az egyik konfliktuskerülő barátnőmtől, amikor rákérdeztem, hogy miért nem tudta a rendes annuális hisztériagörcse előtt elmondani, amit mind a fejemhez vágott egyszerre.

Persze az ilyenekkel nem lehet szót érteni. Ha te nyíltan és higgadtan megpróbálod megragadni a gyökerénél és megbeszélni a problémákat akkor köcsög és érzéketlen vagy, de az teljesen rendben van, ha ők fél évig hazudnak a képedbe, miközben mindenféle, csak az ő fejükben létező "szemétségeidet" dajkálgatják.

Kerüld el őket messzire :D

Hogyhogy mi a bajuk veled az embereknek?

Neked van bajod,hiszen írod is hogy hibáid vannak.

A környezetedben élők(iskolában,munkahelyen is)nem pszichológusok,hogy elemezzék az emberi tulajdonságaidat.

Menj el egy ilyen szakemberhez,és majd ő alkot képet rólad,és megváltoztat,vagy megtanít megváltozni.

Egészséges normális ember be tud illeszkedni a társadalomba,szeretik és elfogadják,mint ahogy ő is viszont másokat.

Miért érzem azt,hogy te egy olyan kis sunyi provokálós lehetsz azért,hogy utána frankón mondhasd,hogy lám lám milyen kétszínűek az emberek,és ezért lecseszhesd őket.

Normális ember tud rendesen békében élni a mindenféle általad leírt kreált problémák nélkül.

Lehet hogy épp attól fejlődnél szociálisan, ha nem csinálnál mindenből problémát, mert az emberek nem föltètlenül igènylik ezt a tàrsas kapcsolataikhoz. Nem tudom mirõl van szó, de lehetsèges, hogy olyan dologban hazudnak, ami eleve nem szàmít nekik, nem mèrvadó a szocializálódásban, csak te gondolod azt. Õk talán csak azt szeretnék, hogy megnyugodjál ahelyett, hogy folyton azzal foglalkozol jelentéktelen esetekben, hogy mi lehet a baj.

Gondolom én. De ha példát is írnál, világosabb volna.