Hogyan tudok kockáztatni?

A nagy kockázatvállallási hajlam genetikailag öröklődő tulajdonság és szülőktől tanult séma is lehet.

Nem mindenkinek jó és nem feltétlenül egy jó tulajdonság. A kockázatokat kereső emberek között is kevés a sikeres. A sikereseknek is volt sok bukása mire eljutottak addig ahol vannak. Közöttük is vannak akik fel tudtak állni a hanyatlásból de olyanok is vannak akiknek nem sikerült. A kockázatvállalási hajlam mellé a sikerhez szükségesek még más tulajdonságok is pl jó stressztűrőség és közönyösség. Akikben ezek a tulajdonságok is megvannak azok a nagy bukásokat is elintézik egy vállrándítással és újra és újra bevállalják a nagy kockázatot. Egy átlagember már azt se viseli el ha egyszer elbukja mindenét - ugyanezek az átlagemberek ha beüt a szerencse akkor rettenetesen büszkék magukra és ez veszélyes mert legközelebb ha elbuknak akkor nagyon össze tudnak omlani. Ezért hoztam fel példának a bitcoint amin most év elején sokan bukták el szinte midnenüket (kevesebben nyertek rajta de ők sokat mert szerencsésen időben vettek és időben adtak el de ez csak a szerencsén múlt) a nagy eladási pánikban. Mert előre nem lehet tudni hogy meddig esik valaminek az árfolyama - megvan az esélye hogy egyszer leeshet a padlóra és ezért inkább eséskor mindenki elad (még ha veszít is) mert ezt diktálja a józan ész.

Evolúciós szempontból sokkal előnyösebb ha valaki óvatos és nem annyira kockázatvállaló. Az ilyen emberek is lehetnek sikeresek és nagyobb eséllyel mint a nagyon kockázatvállalók. Mert a biztonságos határon belül maradva lassabban de biztosan érik el amit akarnak.