Hogyan beszéljem ki magamból az érzéseimet?

Az a lényeg, hogy jelenleg dolgozom, szellemi, kreatív, monoton munkát végzek, mellette iskolába járok és ellátom a családomat a háztartást. Sok energiát kivesz belőlem, hogy mindenre koncentrálnom kell, de végülis szeretem csinálni. Még is amikor hibázok, mint most a munkámban, nem tudom túl tenni magam rajta. Elrontottam egy betűt korábban, most rossz lett egy link saját hibámon kivül, de ezt senki nem hiszi el, mellette félreérthető volt a szöveg. Igazából csak annak aki bele akar kötni, mégis tudom, hogy a főnököm okkal teszi szóvá. Hisz elégedetlenséget szül az ha hibázok. Sajnos kevesen toleránsak. Amit meg is értek. Épp ezért folyamatosan ideges vagyok. Stresszelek. Érzem magamon. És nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni. Rosszul érzem magam és bűntudatom van. Folyton ha elrontok valamit az iskolában napokig, de van, hogy hetekig motoszkál a fejemben. Más már elfelejtette volna rég, nekem még akkor is bűntudatom van. Elég ha szóba kerül. Máris türelmetlen és feszült vagyok mintha az életem múlna rajta. Kérlek segítsetek, mit tehetnék, hogy ne viseljenek meg így a dolgok? Sajnos, hiába próbálom elmondani a problémáim,kibeszélni magamból a páromon kivül nem érzem úgy, hogy másnak tudnék ezekről beszélni, terhelni őket az én problémáimmal, főleg h nekik is van elég... Régen jártam tornázni amikor az időm engedte és jó volt beszélgetni, kicsit kibeszélni, de ahogy hazaértem újra előjött ugyanaz az érzés. Most pedig már időm sincs. Kérlek segítsetek mit tehetnék. Nagyon feszült vagyok. Aludni sem tudok. Köszi.