23 évesen nincs egy barátom sem, ebből adódóan nem is járok sehova, csajokkal semmilyen tapasztalatom, szerény, visszahúzódó vagyok, nem vagyok vagány. Változtatnom kéne magamon, normális ez hogy én ilyen vagyok?

Én is ugyan ilyen vagyok.

21L

Na azért van különbség magának való, visszahúzódó ember között, és aközött, hogy valakinek nincsenek barátai, és full egyedül van a szabadideje minden pillanatában. Határozottan javít mindenki életminőségén akár a puszta tudat, hogy van, aki szereti, van, akihez fordulhat ha szomorú, és van, akivel megoszthatja a boldogságát. Még azokén is, akiknek a feltöltődést az jelenti, ha otthon olvasgatnak.

Nem azért kellenek barátok, hogy minden nap legyen kivel menned kocsmázni, "csajozni" és a sárga földig inni magad, hanem mondjuk az olyan apróságokért, hogy legyen kivel megosztanod egy vicces fotót, amit a szomszédod kutyájáról csináltál, vagy tudj valakivel a semmiségekről beszélni, ha éppen úgy érzed, hogy kezdesz besokallni a stressztől. Elvégre társas lények vagyunk. Még azok is, akik az egyedül létet preferálják.

Szóval ezt a fajta emberi kontaktustól elszigetelt életmódot helyeselni vagy bátorítani nem túl szerencsés.

A barátnő keresés meg legyen az utolsó a listádon, kérdező. Előbb szedd össze az életedet, mert ha így maradsz, az nagyon megterhelő tud lenni a másik félnek egy kapcsolatban.