Normális, hogy szinte minden gondolatom az egyetem körül forog?
Egy kisebb városban nőttem fel, és bevallom, e 19 év során igen ritkán éreztem boldognak magamat. Nem történt velem semmi tragédia: nem vertek a szüleim, nem közösítettek ki az osztálytársaim, egyszerűen csak unatkoztam. A városomban nincs sok lehetőség, kevés hozzám hasonló embert találtam, akivel igazán jól érezhettem volna magamat, barátnőm pedig egyáltalán nem volt még.
Egy ideje már megszületett bennem az elhatározás, hogy a gimi befejezése után biztosan felköltözöm Budapestre, megyek egyetemre, ahol azt tanulhatom, amit szeretnék, és remélhetőleg a társaság is jó lesz (tudom, hogy a szakon, ahová megyek, sok az enyémhez hasonló érdeklődési körű ember van). Most viszont, hogy eljött az érettségik ideje, illetve az ősz is közelít már — bár számomra még nagyon távolinak tűnik —, szinte kizárólag ez jár a fejemben: milyen lesz a gólyatábor, a kollégium, a szaktársak, a tanárok, az órák stb. Nagyon várom már, de kicsit félek is, mivel ebben van szinte minden reményem, hogy megtegyem az első lépést egy jobb élet felé, és nem tudom, mihez fogok kezdeni, ha csalódás lesz az egész. Nem a bejutásra értem, avval szinte biztos, hogy nem lesz gond, hanem arra, hogy talán mégse lesz olyan jó a társaság, nem sikerül majd tökéletesen beilleszkednem, barátokat és barátnőt találnom, esetleg a tanulás nem megy majd úgy, ahogy elterveztem — bár utóbbival eddig soha nem volt gondom.
Szerintetek normális, hogy szinte csak erre tudok gondolni? Sok az esély rá, hogy nagyot fogok koppanni?
válasza:Embere válogatja.
Most így visszatekintve mivel 36 vagyok, azt mondanám maradt volna ki nekem a főiskola, egyetem.
Komolyan mondom egy horror volt az egész, szervezetlenség, végül sikerült leállamvizsgáznom, de pl. a volt évfolyamtársaim azt se tudom hol vannak, bár annyira nem is érdekel, sokat nem beszéltünk.
Amúgy melyik egyetemre mész?
válasza:Ja még annyit mondanék hogy az a jobb minél előbb az ember keres egy munkahelyet, azért kapunk is pénzt.
Ja meg a másik vicc hogy 36 vagyok, és a szak amit végeztem adott egy szakmát, na abban eddig 3 hónapot dolgoztam, de úgy vagyok vele ennyi elég is volt.
válasza:Valahol érthető, hogy ezen pörögsz. És mint szinte mindenre, erre is elmondható, hogy minél nagyobb a várakozás annál nagyobb lesz az esetleges csalódás.
Na meg, ha azt mondjuk nem normális akkor nem fogsz rá gondolni? Dehogynem.
válasza:Persze hogy normális. Ahova én járok egyetem, rengeteg embert ismerek, akik úgy jöttek ide, hogy hátrahagyták életük nagyrészét, mert eleve unták/nem volt jó. Teljesen az egyetemen 'élnek', egy nagy közösség részei, jólérzik magukat, közben azt tanulják, ill. azzal foglalkoznak, ami érdekli őket.
Aztán persze sokat kell sz.pni az egyetemen, meg nem csak hú de jó minden, de ezt gondolom te is sejted... :D Én nem pörögtem kicsit se az egyetemen, viszont minél több ideje vagyok itt, annál jobban tetszenek bizonyos dolgok. (Nyilván van ami nem.)
Teljesen normális, hogy ezen pörögsz, de még olyan messze van, hogy felesleges ezen pörögni. Valamilyen szinten tuti jó lesz, korodbeli, hasonló érdeklődésű emberek + egy város, ahol folyton hatalmas bulik vannak, illetve lehetőségek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!