Szerintetek mennyire befolyásolja manapság az ember sorsát, karrierjét, hogy milyen osztályból származik a családja, szülei értelmiségiek e?

szüleim sem értelmiségiek mégis lett a családunkban egy orvos, egy doktor meg egy egész komoly vállalkozó..

szerintem ez a "mindent adjunk meg a gyereknek" elég nagy melléfogás

Szerintem elsősorban az átadott gondolkodásmód az ami miatt kevesebben tudnak nem-értelmiségi családból sokmindent elérni. Pl hogy csak abban gondolkodik valaki hogy keres egy állást ahol kb élete végéig nem nagyon jut előre. Hogy nem arra gondol először hogy mit is akar ő maga csinálni legszívesebben és pl vállalkozó lesz azon a területen és ő ad munkát másoknak.

Párom nem-értelmiségi családból való, én igen. Sok ilyen gondolkodásbeli korlátot vettem észre benne és sok idő alatt sikerült néhányból kisegítenem. Pl mit gondol magáról, mikre képes, mibe merjen belefogni, mit képes megtanulni, mivel foglalkozhat, mennyit ér, mit érdemel stb. Ezek a korlátok mind “örököltek” és automatikusak, ezért nehéz legyőzni őket.

Azt vettem még észre hogy akik ezekből saját maguk kimásztak és nagyon sokra vitték, azok általában nagyon rossz helyzetben voltak, sokat szenvedtek és az ebből kimászni akarás adta nekik az energiát. Akik csak “szokásosan” szenvedtek azok ritkán változtatattak.

A nagyapám kuláknak minősítették mert meg merészelt élni a saját munkájából odahaza. A szüleim meg a TSZ-ben a legalja (kényszer)munkát kapták. Általánosban hiába voltam jó tanuló, közepesnél nem kaptam jobb jegyeket. Aztán városi iskolában tanultam tovább, ahol már a tudás számított és nem a származás. Ott szín jeles lettem, majd diplomát is szereztem. Aztán a munkaerőpiacon ismét éreztem azt hogy nem igazán az én világom az. Ezért felmondtam és a saját életem építésével törődtem és nem pedig mások pénzének keresésével vagy egy munkahely érdekeivel. Ez viszont nagyon bejött. Ma visszagondolva azt sem bánnám ha csak 8 általánosom lenne, mert az igazán értékes tudást úgysem az iskolapadban szórták a nép elé hanem önszorgalomból kellett megszerezni. Időmilliomos is lettem meg anyagilag is elégedett vagyok. Ha belegondolok hogy lettem volna-e egyik értelmiségi szülőkkel megáldott általános iskolai osztálytársam helyében és tetszett volna-e az ő nyílegyenes útja a szintén értelmiségi és persze alkalmazotti pályán, a határozott válaszom az hogy nem tetszett volna.

No hátrányokkal teli volt az életem kezdetben, de legalább megtanultam a "leckét", vagyis például azt hogy ne pénzért dolgozzak hanem a pénz dolgozzon nekem. Vagy azt hogy a sikert sajnos nem az iskolapadban tanítják. Hanem akár egy 6 elemis Stadler féle juhásztól több értékeset lehet tanulni néhány perc alatt mint egy egyetemen 5 év alatt.

Mert a környezet és a nevelés döntően behatárolja az ember jövőképét, és egyúttal a lehetőségeit is.

Felnőtt fejjel persze mindenki bölcsebb, de most egy 6 éves még nem fog azon agyalni, hogy hogyan lehetne elismert és sikeres. Ha azt látja, hogy anya egy megkeseredett gyári munkás, apa meg egy iszákos munkanélküli, és egyikük sem fejezte be a középiskolát, sőt, a nagybácsi még az általánost sem; akkor egyszerűen nem lesz előttük egy olyan minta, amit követhetnének. Pontosabban: lesz, de egy elég rossz minta.

Erre rátesz két lapáttal az, hogy a környezetében semmi nimbusza nincs a tudásnak, sőt, mennyire ciki már, aki jól tanul; ezek mellett a gyerek nem fogja azt látni, hogy érdemes a sokszor tényleg fárasztó és unalmas dolgokat megtanulni. És ugye a szülők sem fogják túlzottan ösztökélni a gyereket, hiszen nekik meg egyszerűen nincs rálátásuk arra, hogy több tanulással mennyivel többet el lehetne érni.

Ellenben mi a helyzet egy értelmiségi család gyermekével? Mit lát otthon? Azt, hogy anyu/apu okos, van egy halom könyvük, amit persze a kisgyerek nem fog érteni, de sejti, hogy valami komoly dologról szólnak, amit anyu-apu ért és használ. És azt látja, hogy a tudással lehet belőle "valaki". Ami meg a szülőket illeti: ők is ösztönözni fogják arra a gyermeket, hogy tanuljon.

Természetesen nincs kizárva az, hogy egy aluliskolázott szülőnek okos és sikeres gyereke szülessen, mint ahogy az sem lehetetlen, hogy egy értelmiségi gyerek messze a szint alatt teljesítsen. Csak nem mindegy, hogy minek mekkora a valószínűsége.

Anyai nagyszüleim nem értelmiségiek, de fontosnak tartották a gyerekeik taníttatását, így mindhárom gyerek diplomás lett, két orvos és egy pedagógus, és többre vitték, mint a szüleik.

De nem csak a szülők hatnak rád, hanem a környezeted is.

Volt egy rövid raktári melóm, amikor muszáj volt elvállalni valamit, kb. 2 hétig tartott. Volt ott egy kolléganőm, aki jól elvolt azzal a munkával (minimálbér), ő jól érezte ott magát, férjnél volt, gyereke is volt, azzal poénkodott, hogyan kerülte az iskolát korábban. Aztán nem értette, miért akar a gyereke továbbtanulni, miért nem elég neki egy kettes...

Mondhatni parasztcsaládból származom, apai nagyszüleim a nyolc általánost esti iskolában végezték el felnőtt korukban, mamám a TSZ-ben dolgozott, papám pedig cipészként kereste a kenyerét. Okos emberek voltak mindketten, csak sajnos az életkörülményeik miatt nem tanulhattak tovább. Anyai nagyszüleimről nem tudok túl sokat (abból a szempontból, hogy milyen végzettséget szereztek), csak annyit, hogy papám bányászként dolgozott, a nagymamám pedig varrónőként (?).

Szüleim szakközépiskolát végeztek (ezt ma szakgimnáziumnak mondjuk...), apám elektronikai műszerész, anyám meg varrónő. Mindketten elképesztően okosak, rengeteg könyvet olvasnak mind a mai napig, apám rendkívüli módon ért a fizikához, a matematikához és az informatikához, anyám pedig zseniális kémiából és matematikából, bár ő is jeleskedik fizikából és informatikából. :) Mindig arra neveltek minket, hogy a tudás érték, és gondolkodó emberek legyünk. :) Rengeteg támogatással és áldozathozatallal ugyan, de három nővéremet hozzásegítették a diplomához (legidősebb nővérem turizmust végzett, a második meteorológus, a harmadik pedig japán szakon végzett). A negyedik nővérem mentőtisztnek jelentkezett, az ötödik politológus szeretne lenni, én pedig orvos (onkológus). Az öcsénk még kisebb, egyelőre nem döntötte el, mi szeretne lenni, de neki is nagyon jó feje van, kár, hogy lusta tanulni. :D

Tehát, a mondandómnak az lenne a lényege, hogy attól még, mert a szüleim, nagyszüleim nem mondhatók értelmiségieknek, igenis okosak, tudásszomjasak, és értelmesebbek, mint

*egynéhány diplomás. Egyedül a pénz (hiánya) volt az akadálya annak, hogy nem anyám például nem lett kémiatanárnő...

Bocsi, hogy lemaradt, véletlenül elküldtem hamarabb. :D

van rá hatással elég erősen, de ha akar az ember, akkor kitörhet belőle

nálunk a családban több ilyen példa is volt

én mondjuk kicsit a negatív példa vagyok ilyen téren, mert volt lehetőségem fősulira, de nem akartam menni

3 szakmám van, jó állásom, de azt az egy papírt akkor inkább elbuktam, mert nem akartam menni

apám és unokatesóm is kitört abból ahonnan indult, nem lehetetlen, csak van aki kevesebb, van akinek több erőfeszítésbe kerül!

a te életed, a te boldogságod, rajtad áll, hogy mit hozol ki belőle