Miért van az, hogy a valódi öngyilkosoknál a tettnek nincs előjele, amit a környezete lát?

Ez így tévedés, hogy nem szokott előjele lenni.

Azért azt észre lehet venni egy emberen, hogy depressziós és közel áll az öngyilkossághoz. Ha nem vetted észre, akkor csak nem ismerted őt eléggé, nem álltatok közeli kapcsolatban egymással.

Nekem egyik ismerősöm nemrég ölte meg magát. Együtt voltunk ovisok és általánosba is együtt jártunk és már óvodában látszott rajta, hogy teher számára az egész, mert nem szeretett járni, kilógott a sorból. Amikor iskolába kerültünk és megtanult olvasni, emlékszem, már másodikos korunkban a könyveket bújta, a csillagászat és a bolygók nagyon érdekelték őt, zongorázott és festett is mellette, szóval egy nagyon értelmes fiú volt már akkoriban is, csak rettenetesen érzékeny, egykedvű, melankolikus típus, ami végigkísérte őt egész életében. Az utóbbi években erős depresszióval is küzdött és lehetett is rajta látni, de nem foglalkozott vele senki, aztán 2 hónapja megtette szegény. Sajnálom őt, habár általános után megszakadt köztünk szinte minden kapcsolat és már több, mint 10 éve nem voltunk állandó kapcsolatban.

Akiket én ismertem, és öngyilkosok lettek (sajnos nem csak egy volt) azoknak konkrétan semmi előjele nem volt. Délelőtt még együtt viccelődtünk, délután meg leugrott a tízesről. Azóta sem értem. Vagy egy másik, családos ember, egyszer csak a vonat elé lépett a sorompónál. Mondjuk ott otthon lehettek gondok, de nem látszott kifelé semmi a viselkedésükben.

A nyekergők meg még mindig itt vannak...

3 ember lett ongyolkos a kornyezetembe.

Egyik csaladtag. Semmi előjele nem volt, tŕnyleg semmi.

Masik ismeros. O is friss csalados volt. Nem sajnaltatta magat soha tenyleg semmi ok. 1 jel volt, jogy erdeklodott sokat a csaladtag felol, de tenyleg sokat. Utolag kiderult, hogy beteg volt.

3. Nem tzdok semmit. Kedves mosolygós idős úr volt....

2019.04.19.

Én se fogok jeleket adni. Csak megteszem és kész. (Ezen kívül, de itt úgyse tud senki se semmit se tenni ellene).

Sokszor bevillan pl mikor megyek haza, szépen süt a nap stb stb, hogy ez egy jó nap a halálra. Senki nem is számítana rá. Csaks megtörténne, bumm.

Üdv, egy depressziós.

Azért, mert akinek annyira komoly problémái vannak, az nem vágyik figyelemfelkeltésre. Tinédzsereknél még elmegy a vagdosás, meg hasonlók, mert azt hiszik, hogy nekik van a legrosszabb életük, mert a szüleik nem engedtek meg valamit, azonban aki mély depresszióval küzd, az inkább próbálja ezt elrejteni mások elől.

Nekem sem volt valami könnyű életem, és egyáltalán nem vagyok boldog, azonban az ismerőseim előtt mindig viccelődök, és pozitív dolgokat mondok, mivel a negatív kisugárzású embereket elkerülik, és nem akarok még magányosabb lenni.

Sokszor valóban nincsenek előjelek.

Egy időben, a mélyponton én is sokszor gondolkodtam, hogy felkötöm magam, és a környezetem utólag csak nézett volna, hogy miért tettem.

Az, hogy előttük boldognak mutattam magam, nem jelentette azt, hogy úgy is éreztem magam, sőt...