Más is érzi úgy rajtam kívül, hogy kilóg a korosztályából?

25 éves koromig éreztem így magam.

1+A tőlem idősebb emberekkel éreztem jól magam, mert gyerekesnek és komolytalannak tartottam a korosztályomat. Nem tudtam velük értelmes dolgokról beszélgetni, mert lila gőzük nem volt sok dologról. A korom lényegtelen.

Igen. Első ránézésre talán ugyanolyannak tűnök, mint bármelyik tinédzser, de azt még a szüleim sem tudják, hogy sokszor mi zajlik le bennem, egyes élethelyzeteket hogyan élek meg. Társaságban, különösen tizen-huszonévesek körében mindig nagyon erős szorongás tör rám, nehezen veszem a levegőt, pánikolok stb. Az osztályomba 3 év alatt nem tudtam beilleszkedni. Szinte soha nem szólok senkihez, a szükségesnél többet még egyik osztálytársammal sem beszéltem soha. Minden egyes nap gyomorgörccsel megyek be és alig várom, hogy kiszabaduljak onnan. Nos, azt hiszem ennyiből bőven leszűrhető, hogy miben különbözöm a nagy átlagtól.

Olyan hatodikos koromban kezdett el megfogalmazódni bennem, hogy rohadtul nem illek a folyamatosan vihogó, akár a semmin is sírva röhögő, sikítozó, visítozó, viháncoló barátnőim közé. Azóta rájöttem, hogy igazából az emberiségből vagy legalábbis a nyugati társadalomból lógok ki, nem csak a korosztályomból :D