Az olyan ember nem tudja becsülni igazán a pénz értékét, aki soha nem tapasztalta meg a hiányát?

Nézd, én eléggé nagy szegénységben nőttem fel. Többször kikötötték az áramot és a vizet, volt nap, amikor nem ettünk, néha kukákból lett ruhánk. Nem azért, mert olyan keveset kerestek volna a szüleim, hanem azért, mert fontosabb volt a legújabb telefon, a cigi, a pia, az akkori legújabb DVD lejátszó stb. Ők többször megtapasztalták a pénztelenséget, ennek ellenére 20+ év után még mindig ugyanígy szórják. Közben a bank elvette mindenüket, de nem tanulnak belőle.

Én nagyon spórolós vagyok (de nem az igénytelenség határán, hanem pl nagyon szeretnék Skóciába ekjutni, de sajnálok rá 100 ezret 1 hétre), míg a bátyám ugyanolyan mint a szüleink. Ha nincs pénz, akkor max nem eszik és kéreget, de ő akkor is elmegy nyaralni külföldre.

Tulajdonképpen mit értünk a pénz értéke és a pénz becsülete alatt?

Csak saját magam elnézve teljesen máshogy állok hozzá, mint gyerekkoromban, fiatalon mikor nem volt.

Régen baromi spórolós voltam. Legolcsóbb, régi telefon, amire lehet nem költöttem, se utazás, se kikapcsolódás. Első kollégiumi évemben nem értettem, hogy szobatársam hogy költ el képekre, dekorációra, hülyeségekre egy vagon pénzt.

Évekig spóroltam, hogy legyen egy jó asztali gépem. Az utazásokra azt mondtam, hogy miért költsek 1 napra, hétre 50-100 ezreket, ha egy gép 3-4 évig az enyém?

Most relatív jó keresettel teljesen máshogy élek. Megveszem a jó telefont, amit régen szinte elítéltem. És nem azért mert menőzni akarok, egyszerűen azért mert akarom hogy legyen. Nekem elegem volt a 20-25 évnyi spórolásból a semmire meg garasoskodásból.

Vagy például simán kiadok élményekre. Akár csak egy utazás, vonatjegy, kaja-pia. Vagy meghívjuk egymást ismerősökkel enni, inni és nem azt nézzük, ki mikor mennyit fizetett. Vagy simán kimegyek egy Forma 1-re, vagy autóversenyekre megveszem a drágább jegyet és nem a legolcsóbb állót.

Igaz néha megszólal bennem a kisördög, hogy mennyit spórolnék, ha a mai napig puritán körülmények között a minimumon élnék...de nem akarok.

Vagy a pénz értékét nézve:

Más az értéke annak az ismerősömnek, aki havi 80-100 ezret keres, 4 órára bejelentve, szobatárssal lakik, spórol ahol lehet, de megtakarítása zéró évek óta.

Más nekem, aki 350-et keresek. 150 elmegy havonta, ebből "gazdagon" megélek, és mégis marad több mint a fele hosszú távú célokra mint lakás, autó.

És megint más a főnökeimnek, akik egy év alatt több lakás árát keresik meg.

Akiknél van pénz ott jut mindenre, ezen nincs mit vitatkozni, nem is ismerek olyanokat akiknél magas fizetés ellenére, nélkülözni kell dolgokat.

Pont az ilyen emberek tudnak bánni a pénzzel, ezért is jutnak feljebb az életben.

Viszont a legtöbb család elveri a pénzt, hol ott tudnának spórolni jelentősen, mégsem teszik, megveszik a dobozos cigit, annyit esznek hogy már a fülükön jön ki a kaja, mert a csekk be van fizetve minden más le van szarva, ilyen az átlag ember..

A mi családunkban is van ilyen rokonság, el is fordultunk tőlük, még régen amikor elmentünk hozzájuk két autóval mentünk, és piszkálódtak hogy hát igen, aki városi annak van pénz mindenre, mégsem magukban keresik a hibát, talán nem kellett volna megragadni 20 évvel ezelőtt ott ahol voltak, és ma ők is városban laknának, ugyanúgy házban.

Szóval a kérdés úgy volna helyes hogy, olyanok nem tudják megbecsülni a pénzt akik a keveset is szórják.

Akinek nem volt hiánya soha, az ugyanolyan harácsoló lesz mint a szülei ha erre vagy kíváncsi.

Nem jó különben összehasonlítgatni a szegényt meg a gazdagot mert teljesen más külső, belső, tradicionális értékrend szerint élnek, élünk. Úgysem érted, úgysem érti.

Én pl.nem tartom jó dolognak, hogy valaki aki pénzes nem diákmunkázik, még egy hetet sem, miközben szemmel látható és érzékelhető, hogy nem tudja mi fán terem és nem is fogja soha megtudni, de nem is érti mikor mondod.