20 évesen lehetek depressziós?

Bármilyen korban lehetsz depressziós.

Ezt a mostani állapotodat még nem mondanám annak 🙂

Pedig még vagy 50 év kínlódás előtted áll. :D

Amúgy én is eléggé ilyen vagyok 26 évesen. Igényelném a szabadidőt, mert lennének dolgok, amiket csinálni tudok. El nem tudom képzelni, hogy aki tényleg ilyen 90 órát melózik egy héten, az hogy nem őrül meg.

Ez a rendszertelen alvástól, helytelen étkezéstől, magas koffeintfogyasztástól, kevés vízfogyasztástól, kevés élménygyűjtés, kevés mozgástól, kevés levegőzéstől lehet.

Én is sokszor voltam depressziós, lletve néha nagyon aktív, belevágtam dolgokba, amikbe hamar bele is untam. Nagyon sokszor meg voltak időszakaim, amikor levertté, kiégetté váltam, csak pár órája voltam ébren, de alig bírtam magammal. Vagy nagyon hiperaktív voltam és nem bírtak velem a többiek sem, annyira pörögtem vagy elzárkóztam a világ elől, zavart, ha hozzám szóltak, kedvtelen voltam és ok nélkül szomorú. A kettő között semmi átmenet; egy másodperc így, következőben úgy.

Nem ebből az okból, de elkezdtem dietetikushoz járni, illetve munkahelyet váltottam, ahol fix beosztásban járok. Olyan tápanyagokat juttatok be amiből a szervezetem profitálhat; ergo nem csokizok, sütizek, stb orrba-szájba és egy rendszeres étkezést követek, nem össze-vissza, ami kézhez akad. Leszoktam az energiaitalokról és kólákról. Odafigyelek, hogy elfogyjon napi 2 liter víz. A szüneteimben lemegyek a levegőre. Utálok sportolni, de nagyon sokat sétálok helyette. Négykor kell kelnem így ügyelek rá, hogy legkésőbb 10-kor aludjak. Emellett mindig betervezek valami programot hétvégére ; nem mindig ugyanazt, csak olyan jellegűt, hogy erre, arra elkirándulgatok - rövidebb túrák, nem egész napos kimerítő program, bár van, hogy az is becsúszik.

Az életstílus változtatása után teljesen megszűnt a hangulat ingadozás. Nincs az, hogy egyszer hiperaktívan megszervezek valamit amihez kedvtelenül állok később, nem vágom olyan fába a fejszém amit később lusta vagyok tüzifának aprítani, az ismerőseimmel is egészséges viszonyt ápolhatok, nincsenek rossz érzéseim és a reggeli energiám estig kitart, oktalan szomorkodás, értehtetlen stressz nélkül.

Emellett sokat vagyok egyedül, így fenn álla veszélye, hogy a merengés által múltbéli felháborító dolgok jutnak az eszembe, amelyek leszívják az energiám; így igyekszem mindig lekötni valamivel a figyelmem, ami tanító jellegű.

Illetve hobbi szinten fűzűcskézek, ami mindig rengeteg energiát ad, elvégre régebben nem voltam konyhatündér, de most az eredményt látva csak ámulok - és az ismerőseim dícsérete csak növelik a pozitív érzéseimet.

remélem tudtam valamennyit segíteni. A folyamat nem gyors és az eredmény se azonnali, de, ha nem adod fel az elején, nagyon kiegyensúlyozott életet élhetsz. :)