Ha a pszichológus sem segít és a nyugtató sem akkor mi a következő lépés?

Azért eléggé suttyónak kell lenni ahhoz, hogy a saját édesanyád szemébe mond, hogy nem te kérted az életet.

Kezdjük azzal, hogy szégyeld el magad, mert ez egy gerinctelen, undorító csúszómászó féreg cselekedete volt.

Utána pedig erőltesd már meg magad és konkrétan mond meg, hogy mégis mi a baj?

Felhozol mindent, belekezdel mindenbe majd utána ott hagyod félbe a dolgot..

Ha rossz az életed akkor változtass, menj el, láss világot, válts munkahelyet. Válts pszichológust, keresd meg, hogy mi az igazi bajod...

Másik pszichológus. A lelki dolgok nem olyanok, mint a torokgyulladás, hogy tök mindegy, ki írja fel, bekapod a bogyót, és két nap múlva semmi bajod. Lelki gondoknál nem egyszerűen orvosra, hanem partnerre van szükség, olyasvalakire, aki előtt meg tudsz nyílni, és aki bele tud látni a lelkedbe. Van, hogy egyszerűen az ember egyik pszichológus előtt nem tud megnyílni, a másik előtt meg igen. Van, hogy valaki jobban bele tud látni a lelki világodba. Ezért kell első körben valaki mást keresni.

Ha az sem segít, akkor pszichiáter. Bár nem vagyok a gyógyszeres kezelés elkötelezett híve, de a nyugtató igazából csak megnyugtat, de nem old meg semmit. Ha depressziós vagy, vagy egyéb pszichés betegséged van, akkor az csak legfeljebb kicsikét javít a helyzeten ideig-óráig, de nem gyógyszer rá. Vannak ezekre külön gyógyszerek, antidepresszánsok, antipszichotikumok, antiepileptikumok, stb. Amiből persze szintén lehet, hogy az egyik semmit nem segít, de megint csak azért, mert az agy nem olyan, mint egy törött csont, amit megröntgeneznek, és látják, hol van a hiba. Itt csak a tünetek alapján próbálnak következtetni, hogy mi lehet a hiba, és arra próbálnak gyógyszert felírni. Nekem a 6. fajta gyógyszer okozott kifejezett javulást.

De ami a legfőbb: a kiváltó okot kell felderíteni és megszüntetni. Mi az, ami miatt végső soron így érzel? A kapcsolatod rendben van?