Az ember sorsa ott dől el, hogy milyen családba születik - mit gondoltok erről? Több lenn

Egy példa: az indiai szegénynegyedekből szinte lehetetlen a kitörés, ugy, ahogy nálunk a putri-romáknál. Ugye utálni kell őket, mert a roma lop, késsel fenyegetőzik, verekedik, pedig ennek mind-mind a családi háttér az oka. Ha te oda születtél volna, te is ilyen lennél, én is. Mert ott nincs elvárás, semmi, már kiskortól kezdve nem törődnek a gyerekkel, se megfelelő ételt, sem lelki támogatást nem kap. Emiatt fajul annyira el a helyzet. Vagy ott vannak az alkoholista szülők. Emiatt a szerencsétlen gyerek hibásan is születhet (ha anyja dohányzott vagy ivott terhesség alatt), illetve génekben örökölheti az alkoholizmust és akkor is az lesz belőle ha nem akarja.

Nézzük akkor az én példámat: 30 éves lassan, eddig nem volt barátnőm, sőt még csak nem is csókolóztam, nincs munkám, otthon élek és egész nap bent ülök aztán gépezek. Anyám mindig a tv-t bámulta, durva, káromkodós ember, a legdurvábbb káromkodásokat kell elképzelni... Ugyan megcsinálja a házimunkát stb, de mindenért morog, kiabál. Ha leesik véletlen egy pohár, máris olyat káromkodik, hogy leszakad az ég...

Apám pedig anyámasszony katonája, mindig menekül előle, és mivel az ő anyjával lakunk együtt, így lenn ücsörög és este jön fel, és bujdosva gyors bemegy a hálószobájába...

Ugyan nem alkoholisták, és nem vernek, de őmiattuk lettem ilyen, mert nem törődtek velem, anyámnak a tv volt fontosabb, apám meg csavargott régebben (most is), meg lent ült, nálunk nem volt olyan hogy esti mese mesélés meg együtt házi csinálás aztán kikérdezés... Zsebpénzt sem adtak soha, és ennivalónak is mindig ugyanazt vittem suliba is (szalámis kifli, és a szalvéta mindig egybement a vajjal, ezért együtt ettem a szalvétát a szalámival). Apám meg tesze-tosza, őt most is tanítani kell mert olyan gyerekes még mindig, na én épp rá ütöttem, 30 évesen is játszok mintha 15 lennék... Amint látjátok, tipikus proli szülők, akik sajnálják a pénzt bármire is. Ugyan az van főzve majdnem minden vasárnap, nem mennek sehova, otthon ülnek aztán veszekednek egész nap, én meg ezt hallgathatom. Emiatt is alakult ki nálam az emberutálat, idegesség (ráng az arcom jobb oldala már), magamba fordulás... Ja és hogy mindezt tetézzük, örököltem egy jóféle adhd-s figyelemzavart fatertól, hogy teljes legyen a boldogság... Emiatt hülyének néztek az iskolában, és nem elég hogy otthon is verbálisan bántalmaztak, az iskolában is folytatódott ez, mindezt úgy, hogy nem tehettem róla...

Mindent összegezve: igenis számít nagyon is, hogy az ember milyen családba, milyen környezetbe születik, hogy támogatják-e, megértőek-e vele szemben, beszélnek-e vele ha problémája van, stb...