"mindenkinek megvan a maga keresztje" Neked mi az?

Személyiségzavaros vagyok, e mellé társul szociális fóbia és kényszerbetegség. Szerencsére egyrészt az előbbi enyhébb, a másik kettőt pedig tudom kontrollálni. Az egyik szülőm alkoholista, illetve sokat hagyott egyedül, a személyiségzavarom ebből adódik. Bántalmaztak fizikailag és lelkileg is. A lelki bántalmazás tágabb körökben is gyakori volt (például diszkrimináló tanárok, diákok).

Ennek most iszom a levét, fél éve csak üresség honol bennem, mindent elunok és minden egyes nap azért könyörgök magamhoz, hogy nehogy valakit bántsak. Közben reménykedek, hogy egyszer stabilizálódik az állapotom, attól tartok, hogy akár évekig is eltarthat.

A depresszió.

Racionálisan gondolkozva elégedett kellene hogy legyek az életemmel. Értékes szellemi munkát végzek és a családom is szeret. Ennek ellenére minden nap szuicid gondolataim vannak.

Nekem igazából a "balszerencsém".

Eddig bármibe fogtam bele és hittem benne lelkesen, kb mindig elbuktam, függetlenül attól, hogy mennyire próbálkoztam. Ezt tartom a legnagyobb gondomnak, de attól még próbálkozom (nem is kicsit).