Miért vannak olyanok akik kiváltságosak valamiben míg mások keményen megdolgoznak a sikerükért?

"Ez igy egyáltalán nem igazságos"

Miért, tán mondta valaki hogy igazságos?

Nem lehet mindenki pl Forma 1-es pilóta, mert nem vagyunk egyformák, és nem indulunk egyforma helyzetből sem. Ez ellen tenni nem tudsz. Amit tehetsz, az annyi hogy reális célokat tűzöl ki magad elé, és ezekért küzdesz, ezekhez képest méred magad. Nem pedig mások alapján akik esetleg valamiben tehetségesebbek.

Kérdező! Szerintem ne agyalj ezen, mert tök felesleges!

Engem is mindig bántott az, hogy míg mások pl. csak elolvasták a tananyagot, már tudták és mindenben sikeresek lettek úgy, hogy buliztak mellette, én meg halálra tanultam magam a semmiért is.

Aztán rájöttem, hogy nem másokhoz kell mérnem magam, hanem saját magamhoz és a képességeimnek megfelelő irányba továbbmenni.

Neked is ezt ajánlom!

Keresd meg azt, amiben jó vagy és ne azzal szenvedj, amiben mások jobbak!

Az élet nem igazságos és nem habos torta, de nem tudhatod, hogy velük, a kívülről sikeresekkel meg milyen más téren bánik mostohán a sors, mert az is lehet, hogy van egy csomó olyan problémájuk, amiről nem tudni, mert nem látszik pl. lehet, hogy havi fél millát keres, közben meg a magánélete romokban hever és bánatában vedel vagy ki tudja....

Az élet nem fair, sosem volt az. Ez ilyen, el kell fogadni. Ó, ha a tehetségesek simán érvényesülnének s nem lenne sokkal unfairebb dolog a világban... De van.

Nyilván nem várom el, hogy a kemény meló miatt becsüljenek meg, ha az eredményem rosszabb...

engem nem zavar ez a dolog, én is tehetséges vagyok valamiben, igaz éveket tanultam érte, mások meg másban jók

nem sajnálom mástól azt, ha valaki jó valamiben

sőt, ha akarnám előnyömre tudnám fordítani a legtöbb ilyet, ez nem baj nekem, inkább előny

csapat munkánál segítség lehet egy tehetséges ember

Van egy olyan teória, hogy mindenkiben egy zseni veszett el, csak egyfelől le vannak blokkolva sokaknál ezek, másfelől pedig ezen a kultúrkörön mintha semmit sem számítana az önismeret. Mert nem vagyunk egyformák, valaki szépen fest, más jól énekel, a harmadik jól tud ügyfélszerzésben érvényesülni pl.

Aztán a szülők mesterien értenek az önbizalom lerombolásához. "Kisfiam, életed végéig nem fogsz annyit keresni, mint a vágyott autó, inkább ne is próbáld ki, én csak jót akarok, hogy ne csalódj" és társai.

Festőpalántának erőszakolt orvosi egyetem, tűzoltójelöltnek nyomdai karrier, termelő beállítottságú embernek értékesítés stb és máris kész van a sikertelen embertípus.

Önismeret, bátorság, szabad akarat, tudatosság és minden működhetne. Nincsenek bebetonozott, előre megírt szegénysorsok.

Nézhetjük fordítva is.

Észreveszed-e, hogy milyen kiváltságos vagy?

Hiszen egy relatív jól működő, biztonságos, élhető országban nevelkedsz és élsz. Szabad határok vannak, Európán belül mehetsz, amerre látsz. Nincsenek gyilkos vadállatok, háborúk, nem rettegve kell kilépned az utcára. Ingyenes az oktatás, az egészségügy. Ha nem is Európai színvonalú, de relatív élhető bérek vannak. Nem Afrikában, vagy Ázsiában élsz, nem 90% hogy AIDS-esen születsz, nem kell sorban állnod a napi fejadag ételért, nem kell a kútra járnod vízért, bent ülsz a meleg szobában, van telefon, TV, gép.

És abban is egyet tudok érteni, hogy mindenkinek magához képest kell teljesítenie, a maga céljait, életét kell megélnie. És nem olyan elvárásokat felállítani, ami számára elérhetetlenek.