Ki mit gondol arról, hogy az életet ma kell megélni vagy a jövőre kell felkészülni?
Szerintem teljesen általános kérdés ez, a többségnél valószínűleg csak az egyik verzió működőképes.
Én jelenleg 26 éves vagyok, kb. 18 éves korom óta igazából az első verziót éltem, és nyilvánvalóan az idő előrehaladtával egyre jobban foglalkoztat, hogy jól teszem-e.
Pozitív érvek mellett persze ott van az, hogy élménydús az életem, azt csinálom a szabadidőmben, amit szeretnék, függetlenül attól, mennyire terhel ez meg például anyagilag vagy egyébként, cserében lehet, hogyha 10 év eltelik, rájövök, hogy semmim sincs. Jelenleg még ha külön is költöztem már, azért az ilyen jellegű költségeim nagy részébe belesegítenek szüleim...ami nyilván nem fog a végtelenségig működni.
Ezzel szemben a második verzió mellett természetesen ott van az, hogy 35 éves koromig tegyük fel semmi felesleges dologra nem költök, hanem azt a pénzt félrerakom...és akkor addigra talán lesz egy erős, biztonságos alapom a teljes függetlenedéshez.
Én viszont 2 vagy inkább 2,5 lehetőséget látok a jövőből.
Az egyik eshetőség ugye az, hogyha 10 éves távlatban gondolkozok, akár holnap történhet velem valami vagy fél év múlva, az is lehet 7 év múlva...és ugye akkor az egész életemet arra tettem fel, hogy mi legyen később.
Viszont a másik, amihez hozzátartozik az a plusz fél dolog is, hogy nyilván semmi nem történik velem, és elérem azt az időszakot, amikor apránként elkezdhetem nyugodtabban élvezni az eddig felépített dolgokat, csak ugye ott van az a kis apró dolog, hogy amennyiben nem történik velem semmi, még ha nehezebben is, de akkor is meglehet a lehetőségem, hogy most volt elég az "életből", és akkor kezdek el a jövőbe befektetni.
Ki mit gondol erről?
válasza:Én is néha ettől a kérdéstől szenvedek.
Egyrészt vagy gyűjtök lakásra még sok évig, akkor 30as éveim második felére lesz saját lakásom. Addig éljek kis szobában albérletben és mondjak le bizonyos dolgokról.
Vagy szarjak a gyűjtésre, kiveszek teljes albérletet és inkább megélek minden élményt.
Jelenleg a kettő között próbálok egyensúlyt tartani amolyan jut is marad is módon.
válasza:Vagy mondta anyám, hogy felugrana hozzám pár napra. Hát nagyon jó ötletnek tartom mikor egy 7-8 nm-es félszobában lakom és egy lakótárssal élek.
Ha kivennék egy hasonló lakást egyedül, akkor az ilyen látogatások is működnének, mert lenne vendég szoba, rendes nappali, tudnám a dolgaim csinálni. Cserébe zéró megtakarításom maradna.
válasza:Itthon, és a hasonlóan csóró országokban nem lehet a kettőt egyszerre finanszírozni munkából. Ha van pénz akkor jut a jelenre, és a jövőre is, külföldön jobb munkás családoknál működik ez, a kiadásaik fele akkorák mint nálunk, bár az ingatlan drága, ha hitelt igényel, azt is kifizeti belátható időn belül, nem úgy mint itthon 30-40 évekre felvenni egy szaros bérházra 10millió forint feletti összeget.
Ezt az egészet nem kell annyira túl reagálni, bebizonyosodott hogy manapság a függetlenedés kiváltság, a legtöbb fiatal amit össze diákmunkázik, az egy drágább városban el is költi szórakozásra, így nem halad semmire.
Egykori osztálytársam visszahúzódó, anyu kedvence volt, mindig belekötöttek, suli után itthon dolgozott valamennyit, utána kint dolgozott több évet, házat vett, volt némi felújítani való rajta de kész, megcsinálta a kis életét, és hazai fizetésekből is megoldja az itteni életet.
Én 19 éves koromtól teszek félre 100-150e ft között, igyekszem minél többet hogy ne 40 éves koromig tartson a dolog, jelenleg 26 éves vagyok, még van egy 5 év mire az az összeg összegyűlik amiért most elég pofás házat vehetek, de mivel a kutyának sem kell, vagy nincs rá pénz az embereknél, így nincs is hova drágulnia.
Az erős drágulás meg leginkább a lakásokat érinti azok közül több lel gazdára.
Jövő ide vagy oda, számomra kifizetődőbb a biztos, saját élet, mint egy-két hétvégén 20-30ezerrel minuszba vágni magam, egy csaj miatt mondjuk.
Albérletből pedig a legtöbben külföldi munka nélkül sose fognak kitörni, pláne a fővárosban...
nos igen, nálam még az is szerepet játszik, hogy a munkám is hasonló. nem keresek túl sokat, viszont szeretem, nem is munkaként fogom fel, hanem időtöltésként, amiért fizetnek.
sok helyen még itt a régióban is fizetnének kicsivel többet, de többnyire más is a munkahelyi légkör.
lenne olyan lehetőségem is, hogy elmenjek a mezőgazdaságba, nagybátyjám gazdálkodik és igencsak elkélne neki a segítség, mivel jönnek-mennek nála az embere, ritka a dolgozni akaró, becsületes ember. náluk a faluban már 1,5-2 millióért teljesen jó állású házakat nagy telekkel lehet találni, ami egy jó alap is lehet...csak hát én valószínű nem bírnám hosszabb távon az ilyen jellegű munkákat.
pedig egy ilyen lehetőséggel tudnék hosszú távra tervezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!