Hogyan lehet szabadszelleműként helyt állni egy kötöttségekkel teli világban?

Meg kell erőltetned magad.

Megtanulod őszintén lecarni a dolgokat "ez van , nem számít, lecarom, ődóga, nem szólok bele ha nem az én dolgom"; meg ilyesmik és akkor tényleg hogy pont legyen a mondat végén, amikor letojod.:) És ne felkiáltójel, ami dühből van:) A lehetőségekhez képest próbáld meg kihozni a maximumot ügyesen. A jelen pillanatból. Ami egy másodperce történt, az már a múlt, az már megszűnt. Az élet egy lehetőség. Próbáld jól érezni magad; és szem előtt tartani azt, amik szépek. Pl a virágok, virágos rétek. Madárdal is jó, meg egyéb más énekek. Annyi a fontos, hogy ne árts másnak. Ne rágódj sose a múlton, ami egy másodperce elmúlt, az már a múlt; a jövőd pedig még nincs, de azt meg azzal tudod megalapozni, ha széppé teszed a jelent; ha pl elfordulsz a nem jó dolgoktól, pl látsz egy kupac kakit; ha elfordulsz, teszel egy 180° os fordulatot, elfordulsz a negatív, rossz gondolatoktól, akkor lehet észreveszed, ott nyílik egy rózsa:)

Több lehetőséged is van rá, vehetsz példát Nietzcheről vagy Bartos Cs. Istvánról is, amelyik szimpatikusabb.

Megnéztem volna egy Nietzshe vs Bartos vitát olyan témakörben, hogy mit gondolnak a világról. :"D

Le kell sz@rni a megfelelési kényszert, legyél egy kicsit 'önzőbb'