Ti hogy fogadjátok el hogy egyszer meghaltok?

Szerintem ez a korral jár, fiatalon az embernek még messze van a halál ezért tiltakozik ellene aztán ahogy öregszik egyre jobban el tudja fogadni. Ezzel együtt aki azt mondogatja, hogy "jobb lenne má' nekem meghalni" az is foggal körömmel ragaszkodna csak még 1 óra élethez is, mikor a halál fenyegeti.

A linkelt cikk szimplán biológia, szerintem nyugodtan hidd el. Nem az a gáz, hogy utána mi lesz, hanem az, hogy előtte.

Nézd a jó oldalát!

"Sima lesz a bőr

A halál után néhány nappal eltűnnek a ráncok. Ez az izom működésének teljes leállásakor következik be. Az arcizmok elernyednek és a bőrfelszín kisimul."

Pár napig nem lesznek ráncaid! :D

Még biztos fiatal vagy. 40-50 éves korodban majd másképp gondolsz rá, 80 évesen pedig már várni fogod a halált.

Senki sem tudja hogy mi hogy mi történik halálunk után...Lehet semmivé leszek, lehet a pokolba kerülök, lehet a mennybe, lehet újjászületek. Az emberi élet egy hajszálon múlik, elég ha csak egy óvatlan pillanatban kilépek az úttestre, vagy belefutok egy száguldó részeg sofőrbe.

Én nem félek a haláltól, úgy vagyok vele hogy halálomig próbáljak jó ember lenni, és hogy az addig lévő időt tartalmasan töltsem el. Súlyos depresszióval és szuicid hajlammal kezelnek, és szerencsére sikeresen. Élni jó dolog, és próbálom tartalmasan megtölteni ezt a kis időt, ráérek ezen később gondolkodni.

Nem kell elfogadni. Majd ha közeleg, más alternatíva hiányában megbékélek vele, aztán megtudom mi is lesz utána. Egyelőre természetes biológiai folyamat a halál, létünk része és a születéstől közvetlenül ered.

A transzhumanizmus fő elve, hogy az életminőséget csökkentő betegségek és rendellenességek, illetve az önkéntelen halál olyan elemei az életnek, amiktől tudományos eszközökkel meg kell szabadítanunk az emberiséget. Magyarul, az emberi makacsságra (vagy talán a félelemre?) alapozva nem fogadja el a halált mint természetes folyamatot. Ezt az emberi test genetikai módosításával és külső továbbfejlesztésével kívánja elérni. Tanulmányozd, ha érdekel.

14 éves korom előtt esetenként éjszaka rettegtem tőle. Aztán furcsamódon elmúlt.

Aztán 30 felett az életben elérhető bármit értelmetlennek tartottam, mert a halál mindent eltöröl. 4-5 éve úgy vagyok vele, hogy addig érzek, tehát érezzem jól magamat, legyek bátor és segítőkész. Mert ha valamit, ezt számonkérik. Vagy odaát, ha van, vagy a halálos ágyon. És ha ott emiatt kb. elfogadhatóan érzem magamat, akkor már megérte.