A legtöbb ember miért nem akar beszélgetni egy olyan emberrel, akinek komoly gondjai vannak a kommunikációval?

Mert sajnos az emberek türelmetlenek, vagy esetleg kényelmetlennek érzik az ilyen jellegű társalgást, illetve azok társaságát keresik, akikkel pörgősen tudnak beszélgetni.

Nekem is nehézségeim vannak beszélgetés terén és fáj, hogy elfordulnak, otthagynak, "hirtelen dolguk akad", történik mindig valami...

Aki semmi témáról nem tud elbeszélgetni a másikkal és furcsán kommunikál.

Szerinted ki kíváncsi arra, aki meg se tud szólalni és ha mégis azt is furcsán teszi? Én biztos nem, meg mások sem.

Van két agyhalott kollégám, az egyik folyton őőőőőő-zik, minden második szó előtt...képtelenség kivárni míg elmond egy mondatot.

A másik meg egy szerencsétlenség, motyog az orra alatt, nem hallani mit mond, folyton vissza kell kérdezni.

Tanuljatok meg beszélni, nem 2 évesek vagytok hanem felnőtt emberek.

Nem a másikat kell szidni hanem magatokba kéne nézni, miért is nem vagytok képesek alapvető dolgokra az életben.

"Nem a másikat kell szidni hanem magatokba kéne nézni, miért is nem vagytok képesek alapvető dolgokra az életben."

Nem tudhatod, ki milyen sérülés vagy egyéb miatt került ilyen helyzetbe.

Szóval nem tud semmilyen témába bekapcsolódni, és ha mégis van mondanivalója, azt meg nem tudja elmondani. Ha valakivel nem lehet beszélgetni, akkor mégis hogy tegyék? Nem gondolom, hogy ez felróható az embereknek egy olyan világban, ahol már azzal se beszélgetnek, aki amúgy alkalmas rá.

Ez olyan, mintha a tolószékes azon puffogna, hogy őt senki nem kéri fel táncolni.