Csak szerintem óriási paradoxon, hogy az elmével elemezzük az elmét = pszichológia?

Az elme mindent elemez, így önmagát is. Paradoxonnak hangzik, pedig csak annyiban más, hogy az emberi agy saját magát sosem lesz képes felfogni 100 százalékban (szerintem).

Turing-géppel is tudsz Turing-gépet modellezni. Sőt, lehetséges olyan programot írni C-ben, ami éppen a saját forráskódját írja ki - de nem úgy, hogy megkeresi a fájlt a lemezen :-)

Pont ezért nem kell elemezgetni, mert az egész rendszer korlátozott. Vagyis a saját korlátozottságában tud működni... De mi az ami használja az elmét? Mi van két gondolat között? Mi történik ha nem azonosítjuk magunkat gondolatokkal? Olyankor hol vagyunk? A gondolkodásunk feltételezi hogy egyből duálisan állunk mindenhez. Nem igazán tudunk semlegesek maradni, és bármilyen tudati szűrés nélkül elfogadni a dolgokat. Az elmét szerintem felesleges elemezni. Azt a valamit kell keresni ami ott van az elme felett. Nincs rá szó, és gondolattal sem lehet elképzelni + semmi amit mondhatnék nem lenne rá jellemző. De ha sikerül abbahagyni egy pillanatra a gondolkodást - akkor tapasztalható. Azt a valamit kell tapasztalni, és utána tisztán elemezhetjük az elmét. Ez az igazi paradoxon.

Érdekes gondolat, tetszetős:)

A kezdetek óta nem titok ez a probléma, hogy a pszichológia tudományában nincs külső, Arkhimédészi pont, de hogy emiatt "miért hiszünk benne" kérdést csinálsz belőle, az vaslogika. Mondjuk ha ez minden, amit a pszichológiáról tudsz, akkor nem csoda, hogy nem érted.