Csak én érzek mély szolidaritást és együttérzést a korosztályom iránt?

Szerintem minden korosztálynak megvan a "szenvednivalója" a "démonjai" amivel meg kell küzdeni, viszont ez kortól nemtől független dolog. Mindenkinek a saját útját kell járnia senkinek nem egyforma hogy megtalálja önmagát,felépítse az önbizalmát az életét...stb

21/F

Háát. 20 vagyok, csonka családból, bérelt panelból ahol 6-an lakunk. Tudom miről beszélsz. De a "szenvedünk" kifejezés nagyon túlzó. Ha visszanézel a történelmi időkre akkor jobban élünk mint régen a királyok.

Engem speciel 3-szor nyírt volna ki már betegség a 20 évem alatt ha nem lenne a modern orvostudomány. A fűtés se rossz, a közlekedés se, és az se hogy nem 3 karrier lehetőségem van amik közül 2-nél max 30 éves koromig tarthatom meg a fogaimat (bánya, földművelés, katonaság).

Szóval az hogy a fater lelépett (nálunk is), meg bunkók az emberek körülöttünk, nem is olyan nagy problémák. Nekem sose jelentettek ezek gondot.

Mondjuk a depresszió egy elég komoly betegség. De az nem csak a mai fiatalokat érinti, hanem lassan egyre több embert a társadalomban.

És elárulok egy titkot. Az hogy milyen emberek vesznek körbe, hosszú távon rajtad múlik.

Én már 26 vagyok, kicsit kicsúsztam.

Az emberi jellem olyan, amilyen. Az ember pedig sosem volt aranyszívű, tökéletes, csak jó tulajdonságokkal bíró....

Nem szeretem a "mai fiatalozást"... Annyira nem rossz a helyzet,köztünk is rengeteg értékes ember van.

A mai korral szemben negatív vagyok.

Annyiból jobb csak, hogy hosszabban élünk, de ez önmagában nem feltétlen jobb.

Régen sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, erősebbek és a krónikus betegségeket tekinzve egészségesebbek lehettek az emberek. Természetes környezetben, sokat a szabad levegőn, nem tömegnyomorban, egész nap mozogva, keveset ettek, de az igazi élelmiszer volt, nem mesterséges és magasabb volt a vitamintartalma.

Látjuk, hogy jobban is lehetne, látjuk, hogy van "lehetőség", nem elégszünk meg azzal, ami van, mindig többet akarunk, jobb életet, kacsalábon forgó várat...

Mindig valamit hajszolunk és mivel tudjuk, hogy van jobb, 1 sohasem pihenünk, 2 sohasem leszünk elégedetettek.

Mindig "lehetőséket", "álmokat" hajszolunk.

Plusz a városi környezet, az iszonyú tömegnyomor, a kevés zöld, az egész nap zárt térben lét, a sok műkaja, a sok ücsörgés, a kevés mozgás se tesz jót a léleknek.

Az elvárás a világtól egyre nagyobb.

Ezek miatt vagyunk rossz kedvűek, stresszesek, nyomottak, hulla fáradtak és esetleg depressziósak.

Szerintem nem csak az általad megnevezett korosztályra jellemzö a depresszió vagy az egyszülös család.

Ami a 16-25 èveseket érintö,s korábbi generációkra nem jellemzö problémaforrás, az inkább a szociális média által keltett görcsös megfelelési kényszer,

a cigarettázás divat-beli elvárássá válása ès az egészségtelen táplálkozás.