Ha mindenkinek csak egy élete van, és a halállal mindennek vége, akkor rettenetesen igazságtalan az élet. Szerintetek is?

# 4 Ne aggódj, én sem értem magam. :)

Ez nem tudom honnan van ez a bizonyítási vágy, gyerek korom óta bennem van. Mindig is szerettem volna egy olyan személlyé válni, akire felnéznek, akit elismernek, akiért rajonganak sokan. Nem tudom honnan ered ez a vágy, persze mára már csak halovány emlék maradt. Ami azt illeti, lehetséges hogy ezt még az előző életemből hoztam

magammal ezt a fura nagyravágyást. Elképzelhetőnek tartom. Nem, sajnos nem vagyok halálos beteg, és nem valószínű hogy meghalok a közeljövőben. Én senkinek nem ártottam soha- valamelyik válaszoló említette hogy ez már önmagában nagyon jó. Annyira fáradtnak érzem magam, főleg lelkileg. És úgy érzem h nem..mintha nem tartoznék erre a világra- tudom hülyén hangzik, de sokszor volt már ilyen érzésem. Nagyon belefáradtam az elnyomott szerepbe, ebbe a semmilyen állapotba. És utálom a Jehovistákat, mert tovább iskolázhattam volna, de azt hirdették akkor is, hogy már ma-holnap jön a pusztulás. Gyűlölöm is ezért őket! Én meg elhittem, mert hát anyám miatt még akkor ezt a vallást kellett gyakorolnom-mivel ugye még kiskorú voltam. A legjobb az lenne ha meghalnék, és normális családba születnék újra. Ugyanezzel a szellemmel amivel most rendelkezek. És nem érezném ezt a fáradtságot, ezt a súlyt. Épp attól félek hogy még jó pár évig cipelnem kell ezt a terhet, hiszen olyan vagyok mint egy élő halott 33 évesen. Úgy szeretnék pihenni, semmivé válni, a nem létezésbe menni. Igen, szeretnék meghalni. Nekem olyan dolgok is fájnak, amikről egyáltalán nem tehetek. Valami hasonlót érzek, mint az a néger nagydarab férfi, a Halálsoron című filmből. Aki inkább már a halálba ment, csak már ne viselje azt a terhet..