Nálam ez női kapuzárási pánik majdnem 40 évesen, vagy depresszió?

Karácsony alkalmából volt egy összeszólalkozás exem és újdonsült nőjével ,velem szemben, a büszkeségemet teljesen letiporta.Ekkor éreztem azt hogy betelt a pohár,már ismerősnek sem kell ilyen ember,mindig azt éreztem hogy valahol egy támasz emberileg,de ez betette a kaput.Mivel nincs sok ismerősöm,ez lelkileg megviselt.Persze többet nem akarok vele sohasem beszélni,de ez nagy veszteség volt.Azóta igaz nyugiban vagyok,legalább nem mérgesít fel senki,de egyúttal magamba is fordultam.Belegondoltam hogy majdnem 40 éves vagyok,nem tudok felmutatni egy értelmes párkapcsolatot.Mókuskerékben vagyok,azért dolgozom hogy az albérletemet ki tudjam fizetni,tudjak enni,nem tudok semerre se menni az anyagiak miatt,plusz állandóan fáradt vagyok.Ezerszer könnyebb volt ismerkednem 20-30 éves korom között,lazább is voltam,kissé nagyon lecsillapodtam.Olyan mintha mindjárt itt lenne a vég,ezer dolgot szerettem volna csinálni,de pénz híján sok mindent nem tudok,teljesen lelohaszt ez az egész.Teljesen elment a kedvem az ismerkedéstől is,úgy érzem mindig ugyanazok a körök vannak lefutva,egy jó darabig megy minden,aztán jön a csőd,mint sok más kapcsolatban.Soha nem fogom már érezni azt,hogy igen,ő kell nekem,ő hiányzott mindig is.

Nem picsogni akarok,meg siránkozni,de elkeserítőnek tartom,hogy nem értem el semmit (párkapcsolaton kívül),pedig annyira reménykedtem hogy mivel nem vagyok buta,ki tudok találni majd valamit ami által jó sorsom lesz anyagilag,még ha egyedül is maradok.Nekem vannak csak ilyen gondolataim ?