Egy gyereknek milyen problémái vannak, milyen nehézségekkel kell megküzdenie?

Melyik gyereknek? A környezetétől függ.

Lehet probléma a családban, a közösségbe való beilleszkedésben, a tanulásban. És ezek mind hatnak egymásra is.

Felnőtt fejjel, szemszögből már mostnúgy gondolom, hogy semmi, holott még csak 26 vagyok.

Hacsak nincs kirívó rossz dolog a családjában, akkor maximum a beilleszkedéssel lehetnek gondok, de az ott van felnőttként is.

Ha előveszem az empátiámat, és visszaemlékszem a gyerekkoromra: az ő szintjükön azért vannak nehézségek.

Ha csúfolják őket, nem tudnak beilleszkedni, becsapja őket a legjobb barátjuk, az tud fájni.

A szülők esetleg ekkor vagy akkor nem veszik komolyan őket, ők "még csak gyerekek". Ehhez társulhat a feleslegesen túlzó tekintélyelvűség is.

Én csak azt tudom, gyerekként engem milyen kihívások értek. Önértékelési problémák, nem fogadnak el az emberek. Nekem nincs olyan cuccom, mint a gazdag kislányoknak, ezért hülyén érzem magam a bőrömben. A tanár pikkel rám, mert nem szereti a szüleimet. A másik tanár folyton ordít és félelmet kelt mindenkiben, bennem is, és nem merek bemenni az órájára. Egyes lett a matekdogám, hogy mondom meg otthon? A barátaim úgy érzem nem is igazán a barátaim, nem értenek meg. Apu sosincs otthon, el fognak válni. Milyen lesz ezután az életem?

Hát ezek majd' 20 éves gondolatok, már korántsem ilyen problémáim vannak, de régen ezek gyötörtek.

30 N

A legalapvetőbb és egész későbbi életükre kiható probléma az, hogy nincs idejük megélni gyerekként a gyerekkorukat, mert manapság az a trendi, hogy már születésétől fogva polihisztorként kezelik a gyerekeket, - már attól fogva megkezdik az agymosásukat, felkészítésüket a "a nagy életpályára".

- Aztán csodálkozik mindenki, hogy huszonéves férfiak úgy viselkednek - nagy nyilvánosság előtt, - mint a gyerekek.

6: Azért lettél lepontozva, mert azt írtad, hogy egy gyereknek semmi problémája.

Nekem (és sok-sok más gyereknek is) voltak. Most felnőttként nincsenek ilyen problémáim, úgyhogy nem az életkortól függ. Ráadásul gyerekként, egyedül, sokkal nehezebb megérteni, feldolgozni.

- apukám alkoholista, megveri anyukámat, mindig kötekedik

(amikor elváltak, ez megoldódott)

- apukám sose keres, ha találkozunk is, akkor is piás és hülyén viselkedik

- egyedül nevel anyukám, egész délután, este egyedül vagyok otthon már 6 évesként is, senki nem segít tanulni, vagy bármi másban

- mivel egyedül nevel anyukám, nem ideális az anyagi helyzetünk, jó tanuló vagyok, jól viselkedem, és úgy érzem, hogy nem igazságos, hogy a rossz tanuló, rossz gyerekek mindent megkapnak a szüleiktől, nekem meg nincs semmim

- a tanárok kivételeznek a jobb módú családokból jövő gyerekekkel, és csúnyán bánnak a szegényebbekkel

Ez volt általános iskolában.

Középiskolában ezek már annyira nem jöttek elő, vagy nem érdekeltek, kivéve az anyagi nehézségek, de akkor már tudtam dolgozni diákmunkát. Ott inkább a szokásos kamasz dolgok. És ami leginkább zavart, hogy az anyagi helyzetük miatt nem tanulhattam tovább nappalin, ahogy az osztálytársaim 90%-a tette.

De a kisgyerekkori sérelmek kihatottak az egész személyiségemre, félénk, önbizalom hiányos lettem.

Ezt írtam:

"Hacsak nincs kirívó rossz dolog a családjában, akkor" .... " Az ő szintjükön azért vannak nehézségek."

Ha ez valakinek úgy jön le, hogy azt írtam, nincsenek problémáik....

Okkééé...

Sohasem tudtam beilleszkedni, 14-15 éves koromig kifejezetten bántottak is.

Nagyszülők neveltek, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

Sokat tanultam, de mégse ment úgy a suli.

Kis gyenge szerencsétlenke voltam.

Emellett azt mondom, a felnőttkorom sokkal nehezebb, stresszesebb, rosszabbkedvű eddig.

De nem írtam, hogy nincs gondjuk a gyerekeknek.