A fiatalkor elpazarlásának számít az, ha egy korai huszonéves pesti egyetemista a péntek és szombat estéinek nagy részét otthon tölti, mert inkább introvertált és csak kevés barátja van, mintsem mondjuk belvárosi kocsmában/szórakozóhelyen?

Igen ... jó elmenni a haverokkal pár sörre, majd rövidekkel folytatni amíg el nem éred azt a szintet, hogy az utcán ordibáltok és énekeltek.

Majd kicsit kijózanodtok ... csak kicsit, majd találkoztok pár külföldivel és előről kezditek, majd hajnalban 4 körül haza tántorogsz ha éppen nem jöttél össze egy talán nálad is részegebb lánnyal.

Sokaknak el lenne az időpazarlas, de ez csak attól függ milyen céljaid vannak.

Van egy ismerősöm, aki folyton kérdezgeti, hogy "na, hol voltatok a hétvégén? Mit csináltál?" Szabályosan rosszul érzem magam néha, ha azt mondom, hogy semmit, otthon sorozatoztam párommal, pihentünk, mert mindig tolja nekem az ajánlott programjait, hogy nézzünk el ilyen helyre, olyan helyre, "miért nem mentek el ...?" Oké, majd ha kedvünk lesz, elmegyünk.

Ne másokhoz mérd a boldogságod, ne azt nézd, másoknak mi a kellemes, a kikapcsoló, miben teljesedik ki. Ha neked teljesen más a vágyad ezekre az estékre, akkor tedd azt. Én világ életemben nem szerettem a hangos zenés helyeket, félkábultan tolongani a tömegben, a homályban, az éjszakában. Biztos sok embernek ez jó kis kaland, nekik pl. az én szabadidős tevékenységem hót unalom lenne, de annyiféle ember létezik, mindenki máshogy áll mindenhez. Éld úgy az életed, ahogy neked jó.

En fiatalon utaltam es nagyon megbantam, ha megis kimozditottak a barataim. Nekem nem tetszett, nem akartam.

Hosszu evekkel kesobb magamtol vagyom ra. Nem is volna ezzel semmi gond. Fiatal baratokat, szeretoket is talalnek, talalok, nagyon szep lenne minden.

Hogy megis szenvedek, kaparom a falat es ezert vesztegetem a vegtelen szabadidom a gyakorikerdeseken az az, hogy kozben ferjhez mentem. Hoppa!!!! Es szeretnek arra ebredni, hogy szabad vagyok.

Mindent be lehet potolni, ha egyaltalan szukseged van ra. De a szabadsagod mar nem biztos, hogy meglesz.

Zarojel. En valast felajanlottam. De belehalna. Erzelmi csapda.

Utolsóelőtti vagyok.

Utolsó, miért ne mehetnél bulizni párod nélkül, nem pasizási szándékkal? Én is a válaszom óta bátyám elhívott egy kis házibuliba (tizen ha voltunk max), de nagyon jó volt! Sokat számított, hogy kedves volt mindenki, mélyebb témákról is beszélgettünk, nem a tuctuc zene és a tömwg volt. Be is csiccsentettem rendesen, de jól esett. Jól esett kicsit feloldani magam, jobban a jelenben lenni azokkal az új ismerősökkel, akik már első pillantásra is szimpatikusak voltak. Beszélgettem fiúkkal, lányokkal, minden hátsó szándék nélkül, hiszen otthon várt a barátom, akivel már tizenéve együtt vagyok. Az ilyen kimizduláskor nem muszáj párt keresnünk feltétlen.