Mi lehet a baj? Baj van egyáltalán? Ha igen, mi?

Ez egy elég érdekes kérdés, és kissé összetett, úgyhogy legjobb, ha mindent szépen kifejtek:

Szögezzük le, hogy alapjában véve jól érzem magam a bőrömben. Az életem mostanság igencsak jóra fordult, és mondhatni kifejezetten jól megvagyok. Egyáltalán nem érzem magam rosszul, vagy épp depressziósnak (nem mintha a múltban az lettem volna)... de egy pillanat, akkor miért gondolják azt az emberek, hogy valami bajom van? Talán, mert nem röhögök egyfolytában, mint sokan? Mindig is az a csendesebb típus voltam, nem az a visszahúzódó önbizalomhiányos, egyszerűen csak csendesebb, egy kicsivel mindig kevesebbet beszéltem, mint mások, talán, mert nem vagyok jó az olyan beszélgetésekben, ahol kb. az időjárás a téma, és mindenki nagyokat tud röhögni rajta... Ezt félretéve tényleg jól éreztem magam, egészen tegnapig.

Tegnap este egy barátnöm meghívott vacsorára engem, meg pár embert. Nem mondhatnám, hogy életem legmókásabb estélye volt, és az is igaz, hogy nem én voltam a középpontban, de akkor mi van? (Megjegyzem rajtam kívül mindenki ivott, még jó, hogy nem voltam annyira feldobva, mint ők, de ez engem nem is zavart.)

Mikor hazaértem a bnőm írt nekem, hogy minden rendben velem, mert olyan csendes voltam az este? Nem igazán értettem, ugyanis sose én vagyok a középpontban az ilyen estéken, és ami szintén felidegesített, hogy kb. már vagy két hete akárhányszor összefutok a főnökömmel, szinte mindig előjön azzal a kérdéssel, hogy minden oké velem? Jóban vagyok vele, de nem vagyunk puszipajtik, de megvagyunk, mégis mostanában néha a beszélgetés közben random bedobja ezt a kérdést, és nem értem miért. Nem viccesen, hanem úgy, mintha lenne valami a fejemen. És nem értem miért. Sose volt velem semmi baj, mindnekivel megvagyok. Este mikor lefeküdtem nem tudtam, hogy mi van most velem. Dühös voltam, elkeseredett, de egyben nem éreztem magam annyira magam alatt, mert mint már mondtam, az életem mostanság amúgy is kezd jobb lenni. Sírni akartam, de nem tudtam, mert még azt sem értettem, hogy mégis miért is kéne, mi lehet a baj velem. Ma reggel az egyik kolléganőm szintén hozzámvágta a kérdést, hogy minden oké-e velem, mert a főnök szerint tegnap sokáig voltam benn, mikor már nem volt semmi dolgom. Ami vicces, mert nem lehettem benn sokáig, mikor a bnőmnél voltam vacsoránál. Később kiderült, hogy az nem is én voltam, hanem az új srác, de nem is ez a lényeg. A lényeg, mintha a főnököm hülyének akarna beállítani, de még ebben sem vagyok biztos a tegnap esti után. Mégis mi lehet a baj? Eddig semmi bajom nem volt, jól éreztem magam, de mostmár nem...