Mennyire viselne meg az a tudat, hogy értéktelen ember vagy, illetve semmi értelme az életednek?

Már megszoktam.

Néha úgy vagyok vele, mint az első. Néha meg rámtör ez az egész, és akkor kiborulok.

Nagyon rossz érzés. Mások csak úgy eltaposták az önértékelésemet,így nem tudom saját magamat értékelni,csak leértékelni.

Minden ember értékes. Sosem szabad azt alapul venni, amit más mond. Mindig csakis önmagadnak kell megfelened, senki másnak. Olykor elég hosszú az idáig vezető út, de mindnekinek e szerint kellene élnie.

Ezek haszontalan és értelmetlen gondolatok. "ismerd meg önmagadat" szól az ógörög mondás, és erre az embernek van jó pár évtizede. Kell ugyan valami induló normális önbizalomnak lenni, de nem kell visszariadni a megmérettetésektől. Kudarc nélkül nincs győzelem és a kudarcot tapasztalatként kell elkönyvelni. A környezet negatív reakcióját meg jórészt le kell ..arni, mert a rosszindulatú megnyilvánulások többnyire irigységgel vegyes rácsodálkozásból származnak, hogy lám ez meg merte próbálni.... Értelmet pedig minden ember maga csinál a saját életének és ezt kívülről nem várhatja senkitől sem. Leéltem jópár évtizedet, de olyat soha nem éltem át, hogy értéktelen vagyok. Megismertem nagyjából a saját képességeimet, teljesítőképességemet, sokféle területen kipróbáltam magam, a mai napig rácsodálkozom a világra.

Nagyon durván

A vilagnezetem nem tudja megengedtetni velem hogy ezt gondoljam. Nalam ilyen nincs. Nem hiszek abban hogy ertektelen ember. De kifejthetned bovebben mitol ertektelen szerinted valaki... ;) es mitol ertekes? Melyik ertekrend szerint?

Lassan beletörődik az ember.

Folyamatosan tudom, hogy ez van.