A boldog élet titka, ha az ember szereti a munkáját és jól is keres vele?

Tudom a valóban tökéletes választ: Attól függ!

Ez teljesen egyénfüggő. Derítsd ki magadról! Az egyéni igényektől függően (1. Alfa Romeo és Fidzsi-szigeteki nyaralás, 2. napi egy sör a barátokkal és társaság és sakkparti.) nagyon kevés pénzből is lehet valaki boldog vagy nagyon sokból elégedetlen (azaz többé-kevésbé nem boldog). A "2." eset tekintetében javaslom az igen lassú folyású (de nem Sátántangó) "Paterson" című filmet.

Ennek ellenére, mivel az ébrenlétünk majdnem felét a munkahelyen töltjük, érdemes minél jobban - de minimum egy kicsit - szeretni a munkát, amiből élünk. Ugyanakkor lehetséges az is, hogy a munka alapvetően nem szeretett, de jól hoz, és abból 2 havonta kijön egy négynapos magashegyi túra, ami kellően feltölt.

Ha szereti a munkáját, akkor értelmet ad az életének, a mindennapjainak az ember. Ezáltal egyfajta flow-élménye lehet.

A pínz a kiegyensúlyozottságot segítheti.

Nem csak az.

Nekem igazabol alommelom van. A magam ura vagyok, es nagyon szeretem csinalni, de gyakran elrontja a hangulatomat a megfelelesi kenyszerem, a szorongasom, es az onmagammal valo elegedetlensegem. Az atlagnal jobban elek, de ez nem azt jelenti, hogy szorom a penzt, csak azt, ami a normalis kene legyen mindenkinek: ki tudom fizetni az alberletemet, es tudok felretenni valamennyi penzt.

Szoval azt tudom mondani, hogy aranylag stresszmentes, nyugis eletem van, de nem vagyok boldog. Akkor sem lennek az, ha tobbet keresnek. Boldog csak akkor tudnek lenni, ha nem lennek szorongasos depresszios, de lehet meg akkor sem. Szoval ez inkabb sajat magunkon mulik - egy bizonyos eletszinvonal folott, mert nyomorogva es stresszesen meg annyira sem tudja jol erezni magat az ember.