Történt veletek olyan hogy valamitől teljesen megváltozott a sorsotok?

Középsuliban a tanárommal ugyan arra a csajra hajtottunk (a padtársamra), így szereztem ellenségeket pár tanár személyében... végül kirúgtak vizsga előtt, és őszintén szólva ez a legjobb dolog ami történt velem :)

Először bántam, hogy nem tiltakoztam, és éppen ebből tanultam meg, hogy soha máskor nem hagyom magam - így is lett, az elszántság és önbizalom miatt az üzleti életben kaptam munkát, ingatlankereskedőként, és legyőzhetetlen tárgyalópartner voltam :)

Ma már önállóan dolgozom, és 5 eladó telkem van, a másik vállalkozásom 2 hónap múlva indítom.

Mellesleg a legviccesebb, hogy az osztálytársaim nem tartanak sehol :)

28/F

20 éves koromig falun éltem, majd a városi nyüzsgést választottam. Aztán 50 éves korom környékén a szülők halála után teljesen megváltoztam. Erősen vonzódni kezdtem ahhoz hogy például falura kivonuljak a társadalomból. Érdekelni kezdett a méhészet, netán a pisztráng tenyésztés, meg minden olyan ami a munkahely nélküli megélhetést vagy akár az önellátást lehetővé teszi. Nyugalomra és szabadságra vágytam a természetben. Meg erős vágyat kezdtem érezni arra is hogy valahova a trópusokra költözzek, ahol semmi gond a téli fűtéssel. Például a pálmafás trópusi paradicsomok egyikébe, persze nem egy városba. Úgy érzem hogy a szüleim halála után kezdtem csak igazán becsülni az életet. Rájöttem hogy nem telhet például azzal hogy valami nem tetsző helyen napi 8 órát robotolok, majd észrevétlenül elszállnak az évek. Hanem minden év 365 napját ki kell élveznem és csak azt csinálom amihez kedvem van. Erősen taszítani kezdett a modern rabszolgaság, a számlafizetések meg hasonlók. Mert elveszi a figyelmem és az energiám a saját életemtől.

"Élj úgy, hogy amikor a végén lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned".

Néhány hónapja egy nagyon komoly autóbalesetben volt részem a párommal, az autó menthetetlenül összetört, de mi karcolások nélkül másztunk ki az autópálya töltésén a roncsból. Azóta tudom, hogy a Jóisten, vagy ha úgy tetszik, egy őrangyal mindig vigyáz rám és a páromra is.

Igazából az élethez való hozzáállásomat változtatta meg ez a baleset gyökeresen. Akkor gondoltam bele úgy igazán, hogy mennyire nem számít a drága ruha, az időigényes smink, a nagy autók, házak, ha az ember egy pillanat töredéke alatt az életét is elveszítheti vagy megnyomoríthatja.

Senkinek nem kívánom, hogy ilyenen menjen keresztül, mint mi, de azt tudom mondani, hogy legyetek óvatosabbak! Ne siessetek sehova! Minden megvár, a lényeg, hogy biztonságban legyetek, és ha úgy tartja kedvetek, álljatok meg megcsodálni a tájat körülöttetek, a várost, ahol éltek, a családotokat, amikor teljes káosz uralkodik körülöttük. Késő akkor bánkódni, amikor már nem tehetitek meg.