Létezik egyáltalán a boldog élet?

Szerintem meg te beszéled be magadnak hogy ő volt a nagy őd. Azért mondom hogy szerintem, mert ugyanezen átestem. Most már látom hogy a nagy szerelmem, nem hogy csak használt, de még csak nem is az igazi volt.

Boldog élet létezik, az egész rajtad áll. Ha nem is akarod, hogy az emberek megismerjenek akkor felesleges az egész.

22/f

Olvasva az írásod,kérdések merültek fel bennem. Például,h az exeddel miért szakítottatok?

És megnyugtatnálak,ha évek óta nincs senkid,az nem gond. Szerintem még eleg fiatal vagy,talán keresed a helyed a világban. Nem hinném,h ki vagy égve.

És tapasztalatból mondom,minden életkorban másképp szeretsz. Ezt nem tudom elmagyarázni.

Én a mai napig nem felejtettem el az első szerelmem. De amikor szakított velem,akkor pont így éreztem. És ahogy múltak az évek en is sokat változtam. Eleinte minden sracot aki érdeklődött irántam,akaratlanul is hozzá hasonlítgattam. Aztán rájöttem,h ezért nem működik senkivel. Aztán olyan 23 évesen már megértem arra a szintre,h tudtam,h mit akarok egy pasiban. Egyrészt nagyon fontos,h két egyforma ember nincs,tehát soha nem hasonlítgattam. Ami fontos viszont,h ha vmi nem tetszett vkiben,azért az biztos,h másban sem tetszene,a jó tulajdonságokkal pedig ugye alapból nincs gond.

Először magaddal kell jóban lenned,és a boldogságot ne attól várd,h van párkapcsolatod,vagy nincs. Ha te magad rendben vagy,az majd sugarzik a világ felé és hidd el,az igazi akkor jön és úgy,h észre sem veszed.

23 voltam,amikor összejöttem egy pasival,aki mellett sosem volt bennem rossz érzés. Ezt nem tudom megfogalmazni normálisan,de nem éreztem soha azt,h elveszíthetem. És az első volt,aki mellett minden helyzetben magamat adtam a tökéletlenségeimmel együtt. Persze,ez fordítva is igaz. Tökéletes ember nem létezik,mindenkinek vannak hibái.

Mi azóta is együtt vagyunk,most már a férjem. És sokkal jobban,de mégis másképp szeretem,mint az elején. Több,mint 11 éve együtt vagyunk,van egy másfél éves kisfiunk is már. Sok jó és rossz dolgon keresztül mentünk már,de az élet sajnos kiszámíthatatlan. Nincs a fejünkre írva nekünk sem,h mi lesz pl. 5-10-15 év múlva. Ami biztos,h folyamatosan dolgozunk azon,h ez a boldogság fennmaradjon,akkor is,ha épp nehéz dolgok allnak előttünk.

Na,de nem regélek.

Amit tanácsolok,h tudd,aki egyedül nem tud boldog lenni,az mással sem fog tudni. Az egész ott kezdődik,h magaddal légy kibékülve,és előbb vagy utóbb meglesz a másik feled!