Szerintetek megőrültem, vagy ez lehet normális kamasz korban?

Nem tudom mi van velem mostanában, talán túl sok dolog halmozódott fel, de olyan állapotban vagyok, hogy a legaprobb dolog miatt is kifordulok önmagamból, elég durván.

Azzal kezdődött, hogy veszekedtem valakivel, és előtörtek az elfojtott szuicid gondolataim, és észre se vettem, de csak azt kiabáltam, hogy meg fogom ölni magam. Nem voltam teljesen tudatomnál szerintem, mert én az ilyen hajlamaimat mindig igyekeztem teljes erővel elfojtani, kioltani, nehogy valaki megtudja. Az életemet is egész nyugodtan éltem, nevettem szóval semmi jele nem volt annak, hogy lenne valami ilyesmi a háttérben. És ez egészen par nappal ezelőttig tök jól működött, csak aztán mintha elszakadt volna a cérna. És azóta kB mintha megbénultam volna. Éjszakákat sírtam végig, és mindennek a rossz oldalát látom, teljes reménytelenség vett uralmába. Bárki hozzám szól egy kicsit megemelt hangnemben, én rohanok haza sírni, és ezt nagyon szégyellem, de nem tudok uralkodni magamon, az nyugtat meg ha ütöm magam. Ez nem en vagyok. Nagyon ijesztő az egész. Szerintetek kihagyhatok par napot a suliból ? Hátha ez csak valami pillanatnyi elmebaj kicsit elhuzodva. Nagyon remélem, mert én nem ilyen vagyok, nem is tudtam, hogy ez bennem van. Mármint... Régen voltak nagyon mély időszakaim, de azt hittem, annak vége, és minden jó, harmónia van. Aztán most úgy érzem magam, mint egy szörnyeteg, és próbálom elbujtatni, nehogy mások is meglassak.

Ugye nem vagyok beteg? :(