Van itt olyan, akinek eseménytelenül telt a gyerekkora, vagy nem volt pénzük hobbira, társasági életre, de huszonévesen mindezt meg tudta valósítani?

Miért ne kezdhetnél el gamerkedni? :D

Nem az a lényeg, hogy pro legyél, hanem, hogy élvezd. Előbb-utóbb úgy is jobb leszel. De ugyanígy a sporttal is. Ott még nem is szólnak le, ha kezdő/gyakorlatlan vagy.

Nekem ilyen volt, mivel a szüleim vállalkozók voltak, sosem értek rá, heti 6 napot dolgoztak, sosem mentünk szinte sehova 50 km-nél messzebb. Nem lehetett hobbink, mert anyám szerint a tanulás rovására ment volna.

Felnőtt koromra ezen változtattam. Kerestem sportolási lehetőségeket, eljárok fotózni, rengeteget utazunk és kirándulunk, igaz, anyagilag is soksorosából élünk, mint a szüleim. Tele vagyok hobbikkal. Barátaim nincsenek, de ez már lassan a korral jár, 30 felé sajnos kezdenek lekopni szinte mindenkinél. Néha összefutunk 1-1 régi ismerőssel, de ennyi, heti szinten nincsenek baráti összejövetelek. De a sok hobbi mellett nem hiányzik általában, lefoglalom magam nélkülük is.

Nem az a bajod, hogy eseménytelen volt a gyerekkorod, csak sokkal könnyebb a szüleidre kenni, hogy ott állsz a felnőttkor küszöbén a semmivel a kezedben.

Igen, engem anyám pl. túlféltett.

De igen, ki lehetett törni belőle.

Hobbik, társaság, diákmunka - mindent meg lehetett tenni, de ha semmi elképzelésed sincs, csak ülsz a négy fal között és sírsz, hogy milyen sz*r az élet, úgy nem fog menni.

Az a te bajod Kedves Kérdező, hogy túl sokat foglalkozol mások véleményével. Már megbocsáss, de ki a fenét érdekel, ha pl gamerkedni kezdesz, vagy bármi mást. És ha meredten néznek rád, akkor mi van?

Dobolok, pedig mindenki le akart beszélni. Motorozok, szerelek, pedig azt is utálja mindenki. De Anyum meg kertészkedik, és az se érdekel senkit. Mármint hadd csinálja, ha azt szereti.

Én is eseménytelennek képzeltem a sajátomat. Meg hogy sokat unatkozok. Aztán rájöttem hogy nem eseménytelen volt hanem SZÖRNYŰ. De tényleg, maga a horror, csak erről nem ildomos nálunk még ma se beszélni. Erre azért már lehetett építeni és hirtelen elkezdett egy csomó minden érdekelni a csajozástól a testedzésig. A csajozás (elmélet + gyakorlat) önmagában is az egyik legjobb motiváció volt. Az ment de az érdeklődési körök maradtak. Tényleg ne érdekeljen hogy mennyire lehetsz pro, vagyis azt kell valahogy elfogadnod hogy olyan úszó már pl. nem leszel mint az a volt osztálytársad akit 4 éves kora óra úszóedzésre cipelnek de mi van ha találsz egy olyan típusú úszást ami téged érdekel és a környezetedben meg senki még csak nem is hallott róla? Pl. jég alatt úszás vagy a canyoning ami az úszás és más extrém sportok keveréke. Természetesen csak példák ezek.

Nekem 21 éves korom, egy hasonló "ébredés" óta volt legalább 20 ilyen ötletem és ennyi idő távlatából (lassan 10 év) elmondhatom hogy az egyetlen amit bánok hogy nem kaptam bele rögtön az elsőbe és nem vittem végig! 21 évesen még semmiről se lettem volna lemaradva, sőt, nagyobb pro lehettem volna minimum 1 dologban mint az összes ismerősöm közül bárki bármiben (legalábbis a korosztályomban.)

Ma már 1-be max 2-be kapaszkodok és azokat végig is viszem.