17 éves fiú vagyok és nagyon szeretek egy 27 éves lányt. Ez miért rossz egyesek szemében?

Nem elítélendő, csak éppen egy 27 éves lánynak már az életét kell(ene) megalapoznia egy érett pasassal akinek már komoly egzisztenciája van, és nem egy kisfiúra van szüksége, aki még a szülei zsebpénzén él és 8 órára otthon kell már lennie az ágyikójában.

Te lehetsz szerelmes, de ő csak humán vibr átornak használ.

Én teljesen megértelek, kérdező! Pont ilyen helyzetben vagyok, csak fordítva: 30 éves nőként beleszerettem egy 20 éves férfibe. Eleinte csak jó ismerősök, félig-meddig barátok voltunk, aztán rájöttem, hogy fülig belezúgtam. Nem hiszem, hogy ő szerelmes belém, igaz, nem is mertem tőle megkérdezni.

Eleinte kicsit szégyelltem is magam, hogy komoly felnőtt nőként ráhajtanék egy fiatal srácra, aki pár éve még gyerek volt. Mintha csak a friss hús kéne, vagy nemtom, pedig nem így van. De aztán rájöttem, hogy ebben semmi rossz nincs, teljesen okés lenne, ha összejönnénk. Se a kor, se az egyéb körülmények nem érdekelnének, én lennék a világ legboldogabb embere, és letojnám, ki mit gondol. De sajnos biztos vagyok benne, hogy ő nem szeret szerelemmel, ezért semmi nem lesz belőle. Végső soron mindig ez az egyetlen kérdés: van-e kölcsönös szerelem? Ha van, szinte semmi nem lehet akadály. Ha nincs, akkor ennyi volt, hiába lennétek amúgy ideálisan összeillő "normál" pár.

"Nem mindenki szarja össze magát a gyönyörtől,mert valakinek egzisztenciája van."

Kérdező!

Hiába írtad a fenti -felháborodott- privátot, attól még nem lesz igazad.

Egy 27 éves -normális- nő családra, gyerekre és stabil egzisztenciájú (lakás, kocsi, jövedelem stb...) pasasra/férjre vágyik, nem pedig egy kiskorú fiúgyerekre, akinek az összvagyona egy mobiltelefon és egy BKV bérlet.

Amúgy jobb ha tudod, hogy a reggeli kangörcs még nem egyenlő a szerelemmel.

Idővel majd rájössz...