Szerintetek rossz emberré váltam? 20f

Őszinte leszek, az életem során nem hogy 10-15, de 5 barátom se volt. Nem voltam az a tipikus középpontban lévő focis, bunkó gyerek (Akiket amúgy imádtak a lányok általánosban...)

Hanem egy nyílt, jól nevelt, szerény gyerek. Akkoriban úgy gondoltam inkább lesz 1 barátom az életem során, de arra mindig számíthatok. Később lett két barátom is, ebből az egyik 3-4 év után hátbaszúrt és hazugságokat kezdett terjeszteni rólam pl: akkoriban nagyon vicces volt ha valakinek csak 12 cm van lent, ezért mondta, hogy nekem is akkora meg megmutattam neki, ezáltal meleg vagyok stb.. (nem volt százas az biztos) Mint kiderült csak megjátszotta a barátságunkat a bunkók kívánságára, ezzel bizonyítva, hogy ő is a tagjuk legyen..

(én voltam az a gyerek akit mindenki levegőnek nézett, ezért szerettek szivatni testileg és lelkileg egyaránt)

A másik lány barátomat meg meggyőzte az a fiú a kamu szöveggel. Így csak annyit vettem észre, hogy egy idő után nem beszélt hozzám. És ezt mimdenki el is hitte ami talán a legjobban fájt.

A lánnyal találkozok néha buszon 1x-2x, de azóta is ilyen velem, szóval nem is baj, hogy nem vagyunk barátok. Emiatt elkezdtem gondolkodni, hogy én mit szúrtam el, de erre már nem kapok választ valószínűleg. Bevallom akkoriban csak egy kis társaságra vágytam és ezáltal befolyásolható is lettem. Az idők során változtattam rajta és ennek a sztorinak köszönhetően komolyan elgondolkozom ki lehet a barátom és ki nem. Mondhatni még befolyásni is megtanultam gyengébb lelkű embereket, de őket nem aláztam meg, mert észbe kaptam, hogy kezdek arra a gyerekre hasonlítani.

Érzéketlen lettem teli haraggal, ezáltal csiszolgatni kezdtem ezt a tulajdonságom és csupán csak egy "rejtélyes", visszahúzodó, viszonylag laza embert kezdtem játszani, akinek nincsenek barátai (az utóbbi igaz is volt). Ezt követően középsuliban azzal lettem egy osztályba rakva aki az egyike volt a bunkó csapatnak. Mint ismerős arcként egyből úgy kezdett el velem viselkedni, mint akivel végig jó barátok voltunk. A többieknek is úgy mondta, hogy mi régóta haverok vagyunk.(sőt néha még azt is mondta nekem személyesen, hogy semmi se történt akkor..) Nem igazából értettem mi volt ennek a lényege, lehet csak egy csali voltam, hogy ő beállítsa magát egy jó srácnak. De kapva az alkalmon egy idő után én kezdtem el őt csőbe húzni, hogy nagy barátok vagyunk, immáron sikeresen 6 éve. Mindent elkezdtünk megosztani egymással, én sose bíztam benne mert ami megtörtént, azt úgy is kezelem. Egy-két szivatásokat szokott csinálni velem, de állítólag csak azért csinálja, mert barátjaként tart számon. Nagyjából 2 éve az ő régi barátai és a mostani haverjai már nem beszélnek vele több szempontból is, csak én. Szokta mondani, hogy mostmár senkiben se bízhat, csak bennem, vagy kinek kellenek ők ha rád számíthatok stb.. És itt állok ebben a helyzetben, hogy most én verjem át? Mert eddig is megvoltam barátok nélkül és igazából nem is hiányoznak. Kaptam már hideg-meleget az életben (lehet többet is fogok) de nem hinném, hogy ő tudná milyen érzés az amit én kaptam, így úgy érzem kijárna pár embernek a pofára esés, ha nem is mindenkinek, de neki biztosan. Legszívesebben arcon köpném és elégetném, de inkább maradjunk más témánál.. Csak akkor meg úgy érezném olyanná vállnék, aki csak kihasználja az emberek. Tényleg szörnyű ember lettem? Az ilyen megérdemli ezt, vagy inkább csak hagyjam a történteket?