Lehetséges, hogy párszáz év múlva ugyanúgy romantizálni fogják Hitlert, mint ma a szintén kicsit sem bűntelen történelmi személyeket?

Teljesen mindegy, hogy emberileg gonosz volt-e, vagy sem, ettől függetlenül még háborús bűnös. Vagy talán szerinted a győztesek építették fel Auswitzot a háború után propagandaként? Esetleg rejtélyes módon eltűntették azt a sok embert, hogy később ráfogják Hitlerre? Vagy a nácik saját terveit és feljegyzéseit is ők hamísították meg a háború után? A videofelvételek is csak színészek által eljátszott amerikai propagandafilmek? Az összes túlélő is le lenne fizetve? Esetleg saját történelmünkből Radnóti, akinek csak a Bori noteszből ránkmaradt feljegyzései árulkodnak arról, hogy mi történt ott is csak egy lefizetett ügynök lett volna (hogy aztán soha ne térjen haza)?

Nincs itt szó semmilyen propagandáról, a nácik saját maguk jelentették ki önként az ideológiájukat és a Végső Megoldás tervét.

Azért tudtak hatalomra jutni, mert a Német nép ezekről a módszerekről nem tudott. Az ő szemükben Hitler az Első Világháborúban megalázott Németország dicsőségéért harcoló hazafi volt, semmi több.

Az is igaz, hogy az amcsik által túl van démonizálva a dolog, de ez még nem jelenti azt, hogy ártatlan volt.

Ne értsetek félre én sem szívlelem a zsidókat, de ezt nem érdemli ember, főleg ártatlanok.

Az általuk elkövetett háborús bűnöket letagadni olyan, mintha befognád a füled, amikor valaki olyat mond, ami nem tettszik.

Theát akár gonosz akár nem, tagadhatatlan, hogy háborús bűnös. (És még mielőtt a szovjetekkel jönnél, igen ők is azok, legalább ugyanannyira, de ez nem menti fel Hitlert semmi alól).

A kérdésem az volt, hogy az idő múlásával súlytalanná válnak-e ezek a bűnök, utat adva annak, hogy Hitlerre is csak mondjuk egyfajta Napóleonként tekintsenek, tehát felülemelkedhetnek-e egy ilyen ember területi sikerei a bűnein a népe szemében az idő múlásával? A régmúlt bűnei gyakran súlytalanná válnak.

Mindjuk ez sem törvényszerűség, vannak olyan régi uralkodók, akiknek a mai napig felfogjuk a bűnösségét, lásd Caligula, VIII. Henrik.