Milyen gyermekkori fantáziáitok, fóbiáitok voltak, amik szokatlanok vagy emlékezetesek?

Ezek nagyon jók! :)

Én sokáig biztos voltam benne, hogy a tücsöknek igazi hegedűje van, méghozzá gyönyörű és én is ki akartam próbálni, pedig már nem voltam olyan kicsi gyerek.Mikor aztán valamelyik könyvben megláttam egy egyszerű izeltlábút, tücsökként elnevezve, hegedű nélkül, az nekem kb olyan csalódás volt, mint sok más gyereknek, mikor megtudja, hogy valójában apa a "mikulás"...

De ha már szóba került a mikulás, hát az nálam évekig mumus volt.6-8év körüli voltam, mikor egyszer anyu behívott a szobába, hogy van valami meglepi.Vidám hangulat volt, semmi rossz nem járt a fejembe...Mentem a komód felé, amin sorban álltak a nagy csokimikulás figurák és náig meg mernék esküdni rá, hogy az egyik "rám grimaszolt" ,egy pillanatra rút, eltorzult ábrázata lett.Én bőgőrohamot kaptam ijedtemben, anyám meg kisebb szivbajt, hogy mi a fene van?! Persze nem hitte el, de az után a mikulás és egyébb csokifigurák ha száműzni nem is tudtam őket, mert halomra hozták a szomszédok, rokonok, gondosan ügyeltem arra, hogy csakis arccal a fal felé sorakozhatnak a polcokon.Később a játékbabák is erre a sorsra jutottak, miután álmomban az egyik életre kelt és veszélyessé vált.Ha ki nem dobhattam, legalábbne nézzen...

Amugy nem horrorfilmek hatására, mert ez még a 70-es években volt, amikor maximum Columbo tipusú filmeket láthattam, az meg nem ilyen kategória..

Volt még olyan is, hogy mikor a fák levelei között, vagy az ablakon sugarakban jött a fény, akkor abból azt gondoltam, tündérek vannak jelen és a fényben táncolnak, alig látható, ködszerű lényként, attól van az a fény.