Hogyan tudnék megbarátkozni az idő múlásával? És úgy alapból ezzel az egész helyzetemmel

Sziasztok! Most leszek 23 éves. Másfél éve dolgozom kint külföldön és elképzelhető ,hogy még ennyit kint is leszek. Csak ugye közben telik az idő. Élményekről és az igaz barátaim társaságáról kell lemondanom. Mire hazatérek közel 25 leszek. Pár éve jöttem ki a suliból és már 5 év eltelt rettentő gyorsasággal. Elegem van ebből a mókuskerékből is . Nyílván mire hazaköltözöm lesz egy kisebb “vagyonom” bár ez sem igazán motivál mégis a későbbiekben nagyon is jól fog jönni. De valahogy felőröl ,hogy mindjárt 25 leszek aztán nemsokára 30 és így tovább. Kint tartózkodásom alatt mindenképp életmódot akarok váltani és sportolni. Ugyanis célként tűztem ki magam elé ,hogy gyökeresen meg akarom változtatni a testem, kihozni magamból a maximumot ,hogy utána nagy elégedettséggel nyugtázzam “igen erre is képes vagyok” . Írországban élek ezért kell az angol de csak a munkához való dolgokat tudom. Nagy bájcsevegésekbe nem tudok bocsájtkozni. Ez is egy újabb cél ,hogy folyékonyan vagy legalább társalgási szinten elsajátítsam ezt a nyelvet. Hiszen később hasznomra vállhat és a világ is jobban kinyílik előttem illetve munka terén is azt hiszem több lehetőségem lenne. Bocs a regényért , de azt hiszem ki kellett ezt beszélnem magamból. Ki hogyan fogadta el az öregedés folyamatát illetve az idő múlását? Azt hogy gyakorlatilag elrepülnek az évek. Aki így fiatalkorában külföldön élt egy jó ideig ő ,hogyan élte meg ezt az egészet?