Jó lelkű, szerény fiú vagyok, de szorongó az emberek között nem tudok megnyílni mi az oka?

Bántott valaki? Rossz gyerekkor? Elhagyott egy nagy szerelem?

Én is hasonló vagyok, bár lányként. Nem tudom nektek milyen lehet, de fiúk esetében talán még nehezebben fogadják el a zárkózottságot, félénkséget. Úgy gondolom, ha van elég bátorságod, először mindenképp négyszemközt kellene kezdened a beszélgetést valakivel. Nem derült ki, hogy hány éves vagy, de biztosan jársz valamilyen közösségbe, suliba vagy munkahelyre stb. Ha látod, hogy valaki épp egyedül van, menj oda hozzá, szólítsd meg, dobj fel egy random témát. Tudom, hogy nehéz, speciel még én sem nagyon próbálkoztam ilyesmivel, de biztos vagyok benne, hogy még pl. az időjárás, mint téma is jobb annál, mintha kukát játszik az ember, félreértelmezhetővé téve a saját viselkedését. Egy szótlan emberről sajnos nem lehet eldönteni, hogy azért nem beszél másokkal, mert mindenkire magasról tesz, vagy azért, mert gátlásos és tele van kételyekkel. Ezért én azt mondom, hogy a zárkózott személynek kell nyitni először a többiek felé, hogy egyértelművé tegye számukra a viselkedését.

Sérült vagy és kész. Ezen nem lehet változtatni.

#3 ne már szerencsétlen tanácsot kért azt ezzel csak jobban elkeseríted.