Hogy viseljem el a mamám? Nem bírok már együtt élni vele

Az a helyzet, hogy csak a mamammal és az egyik hugommal elek eggyutt. (papát már vissza üldözte a volt feleségéhez)

De egyre kibírhatatlanabb. Mostanában állandóan rosszul vagyok (hányinger nagyon, hasfajas, szúr, meg görcsöl mindenhol valamikor felkelni se tudok) voltam is kórházba, megallapitottak pár dolgot, írtak fel gyógyszert/dietat. De en azóta még jóvan rosszabbul vagyok es mondtam neki, de nem érdekli egyáltalán. Azt mondta, hogy csak megjátszom magam és egy lusta nyomorék vagyok,felőle bele dögölhetek. Meg elmondja napi szinten, hogy nem csoda, hogy az anyámnak se kellettem. (ezzel engem eléggé meg lehet bántani, mert ez nem így igaz..

Es igaziból tok eseménydús nyarat képzeltem a barátaimmal, de ez a hasfajasos hányingeres dolog nagyon visszatart a dolgoktol, mert már nehezen viselem.. Ma is megbeszéltünk egy Balcsit, én meg alig tudok fent lenni, olyan szarul vagyok. De a mama erre is csak mondja, hogy jaj ő már ebbe őrül bele, megkeserítettuk az életet stb..

Pedig így is próbálok segíteni (kimosok minden nap, mosogatok, kitakaritok, ha van erőm csinálok valami kaját,..)

Azóta lett ennyire ilyen mióta elkezdett dolgozni... (kicsivel több mint fél éve)

De nagyon elviselhetetlen már ő is meg ez az egész helyzet. Mit lehet csinálni?