Milyen érzelmi intelligenciájú lehet az az illető, aki direkt, szándékosan nem válaszol egy másik ember köszönésére?

Hmm...

Fiatal mérnök koromban (25-26), dolgoztam egy cégnél, naiv kislányként mindenkinek köszöntem a folyosón, pl a kb 15-20 évvel idősebb férfi kollégának is. Sose köszönt vissza, mondjuk másik részlegen volt, ritkán találkoztunk. Kb. 1,5 évvel később egy megbeszélésre keveredtünk. Utána mindig köszönt a folyosón előre. Én meg leszartam. Fel is volt háborodva.

Miért nem köszöntem?

Mert ekkor jöttem rá, miért nem fogadta korábban a köszönésem. Ő öltönyben dolgozott, én munkás védőruhában, mivel a mi részlegünkre utcaiban tilos volt bemenni, az övék meg más jellegű technológia révén utcai öltözetre volt kitalálva. Akkora büdös nagy sznob volt, hogy amíg azt gondolta sori melós vagyok, addig leszarta, hogy köszön neki a kis “szaros” melós liba.

Ha emögött egy régebbi sérelem húzódik, akkor még érthető, de ha tényleg direkt ignorálja a köszönést az illető az egyértelműen tahóságra, felsőbbrendűségi érzésre vall, tipikusan korunk embere, átgázol mindenkin, lesz..r mindenkit, aki nincs vele egy súlycsoportban. Szóval a főnököd lehet, hogy nagymenő, de egy igazi bunkó is egyben.

Én részben kis faluban töltöttem a gyerekkoromat, ott alapvető norma volt, hogy mindenki köszön mindenkinek. Városban csak szomszédoknak, ismerősöknek, eladóknak, stb. köszön az ember, de az én értékrendemben alapvető norma a köszönés viszonzása, még akkor is, ha vadidegen köszön rám, mert összekever valakivel.

Ahogy írsz róla, nem feltétlen érzem őt rossz embernek.

Például én is tagja voltam egy közösségnek sokáig, és csöndben voltam. Ettől független oda tettem magam a dolgokhoz, és dolgoztam, csak a többiek a beszédet nézték, és nem a cselekvést.

Később amikor nekem is hatalmam lett, változtathattam a dolgokon, akkor ignoráltam azt aki nem érdekelt, elhagytam őket. Nem azért, mert eddig jóban voltunk és most a hatalomtól elszállt az agyam, hanem mert eddig alkalmazkodnom kellett, most már változtathatok.

Talán könnyű azt látnod hogy mekkora féreg a másik, és mennyire nagyra tartja magát, de a folyamatos dühöngésen kicsit lehetnél nyitottabb. Mondjuk, nem automatikusan egy gyökérnek ítélni valakit, mert nem köszön.

Nálam még olyan is volt, hogy sokan köcsögösködtek velem, kibeszéltek, pletykáltak, míg én nem. Utána az arcomba kedveskedtek, játszották magukat, és ha én nem viszonoztam, akkor szintén én voltam köcsög egoista féregnek titulálva.

Nem csak a te nézőpontod létezik a világban, más emberek is keresztül mennek dolgokon. De nem téged tartanak szarnak, rossznak, hanem a tapasztalataik alapján cselekednek.