Engem miért nem tud senki elfogadni olyannak, amilyen vagyok?

Egy cipőben járunk, Kérdező, csak én már 34 éves férfi vagyok. Mégse ért meg senki, és próbálna ugyanolyan birka egyenarccá formálni, mint amilyen a többi ember.

Kösz, nem.

En is megertelek

24/n

Szia, én is a te fajtádbol való vagyok.:P

De tényleg, maximum annyi eltéréssel, hogy én tudom ki vagyok, és hogy mennyire értékes.

Javaslom, te is térj észhez, tudd meg mennyit is ersz, és attól még hogy a nagy többség nem olyan mint te, nem jelenti azt, hogy te lennél a kívülálló.

Ez egy hatalom a kezedben, amit jól kell használni.

Te jelenleg onnarcangoloan magadat hibaztatod azért, mert az vagy, aki.

Pedig te vagy a világ legszerencsésebb embere, mert te te vagy. Mindenkinek saját maga a legjobb, hiszen saját magadra van rahatasod egyedül, ergo magad tudod formálni olyanná, amilyenne csak akarod.

Te ilyenné formáltad magad, és nem véletlenul.

Bocsi az íráskepert, éppen nem túl írásbarat helyzetben vagyok, de ha érdekel egy kis pszichológiai ösztöke akkor írj nyugodtan.

Nem harapom le a fejed, egy "nematlagos" tinilány vagyok.

Tudod, kérdező, sokféle ember van.

Van magas, van alacsony. Van barna hajú, van fekete, van vörös. Van fiú, van lány. És még számtalan szempont szerint lehet csoportosítani minket.

Te introvertált személyiség vagy.

Ez ugyanúgy nem jelent semmiféle betegséget vagy fogyatékosságot, mint a fentiek. Van mégis egy nagy különbség: aki nem introvertált (vagyis aki extrovertált) az nem tudja elfogadni, sőt megérteni sem, hogy valaki ilyen, mint te (mi). Ezzel nem sok tennivalód van: az emberek általában a hozzájuk hasonlók társaságában érzik jól (biztonságban és megelégedettségben) magukat; miért pont ők lennének a kivétel?

Szerintem az a legegyszerűbb, ha magadhoz hasonló embereket keresel, vagyis olyan társaságo(ka)t kell találnod magadnak, ahol hozzád hasonló személyiségekkel találkozhatsz. Mert paradox módon mi sem utáljuk az embereket, csak a felületes, zajos tömeg taszít bennünket.

Konkrét társaságot nem tudok ajánlani, nézz magadba, milyen elfoglaltság közben érzed jól magad, és próbálj hasonlóakat keresni.

Miért kellene elfogadniuk? Nem kötelességük.

Amúgy szinte minden helyen vannak olyanok, akikkel lehet barátkozni. Nem biztos, h pont ugyanolyanok, mint te, de talán közelebb vannak hozzád, mint az iszákos/bulizós/extrovertált emberekhez. Meg kell őket találni. Azt gondolhatod, h csak te vagy ilyen, de nem így van, csak éppen a másik végletet könnyebb észrevenni.

Elfogadnak, csak mivel akarva-akaratlanul így mutatod magad az embereknek ezért inkább elfordulnak tőled mert nincs kedvük ilyen emberhez. Tudják hogy a tananyagon kívül nem igen lehet veled csinálni semmit, így minek foglalkozzanak veled?

Rá kell jönnöd neked is, hogy a minimális szociális képességet el kell sajátítani.

Én sem megyek el minden egyetemi buliba, sőt félévente ha 1-re elmegyek de akkor sem iszok sokat (ha egyáltalán iszok.) Én sem tartom jónak ha valaki leissza magát minden hétvégén, nem szeretek marhaságokat csinálni. De ez nem jelenti azt automatikusan, hogy egy senki vagyok. Jóban vagyok a fél évfolyammal, sokat beszélgetünk, segítek nekik a tanulásban, stb. Lehet az ember úgy is kedvelt személyiség, hogy nem megy el bulizni minden hétvégén. Csak meg kell találni a közös hangot az emberekkel.

Az emberi kapcsolatok nem úgy működnek hogy "fogadjatok el ahogy vagyok". A barátságokért/kapcsolatokért mindkét félnek tenni kell. Te sem fogadod el őket úgy hogy ők buliznak, szarnak a világra. Állításod szerint egy csepp jó érzésed sincs az emberek felé. Akkor a többieknek miért kellene hogy elfogadjanak úgy ahogy te akarod?

Hiheted azt hogy te magasabb szinten vagy mint ők, de ez addig működik amíg nem kell majd csapatban dolgoznod. A munkahelyen is lesznek olyan kollégáid akik minden hétvégén lealjasodnak. Téged is fognak hívni. Na most ha ugyanez a lenézés, utálat lejátszódik majd ott is, akkor ne csodálkozz ha nem akarnak majd veled dolgozni és előbb-utóbb ki fognak rúgni.

Egyedül te tudsz magadon segíteni. Neked kell alkalmazkodni a társadalomhoz, nem nekik hozzád. És ez nem azt jelenti hogy ugyanúgy kell viselkedned, folyamat buliznod kéne.. Csupán érdemes lenne úgy hozzáálni az emberekhez hogy nem lenézed, meg megveted őket. Öngerjesztő folyamat amit épp csinálsz.

Megértelek. Én is mindig ilyen voltam, kicsi gyerekkoromtól fogva. Csak én hajlamos voltam az önmarcangolásra, bár hangulattól függően azért másokat is kárhoztattam és mindig egyfajta mártírnak gondoltam magam. 30 éves leszek hamarosan és csak nemrég jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem ok nélkül bántottak és közösítettek ki. Mindig is különc voltam, nem jöttem ki a saját korosztályommal. Az emberek utalják a különcöket, ezért bántottak engem mindig gyerekkoromban és bár már normálisabban viselkedek, még mindig távolságtartóak velem az emberek. Egyszerűen nem várható el tőlük más viselkedés. Nem azt mondom, hogy ők jól tették, amit tettek, nagyon is gonoszak és embertelenek az ilyenek (főleg a gyerekek), de tényleg mindenhol ezt csináljak. Ők nem fognak megváltozni, mert ők a többség, ők a normálisok.

Tehát ha ezen változtatni akarsz, csak saját magad megváltoztatása lehet a kulcs. Tudom, hogy nehéz, nekem sem megy, nem is próbálkozok vele. Esetleg részmegoldás lehet, hogy hasonló gyépésekkel keresed a kapcsolatot, de készülj arra, hogy nehezen fogjátok egymást elviselni. Vagy még esetleg egy ilyen "megmentő" típusú ember, aki extra toleráns a te hüvelyességeiddel szemben, de ők az drogosokra vannak általában rákattanva és alapvetően meg akarnak változtatni.

De egy biztos: az hogy jobbnak, különbnek gondolod magad másoktól, az nem csak tévedés, de nem is visz előre semmiben. Sőt, csak rosszabb lesz tőle minden. Lehet játszani a meg nem értett zsenit, de ne csodálkozz ha tojnak a fejedre.