Mi az a lelkiismeret, bűntudat?

1# tényleg nem érzem. Egyáltalán.

2# ¿eh?

3# gyakran csinálok olyat, hogy hazudok, de soha semmi.

Soha nem éreztem ilyeneket. Kiskoromban leteszteltem. Elloptam egy apró csokit a szekrényből. Olyat, amiről tudtam, hogy észreveszik, hogy eltűnt. Nem a csoki érdekelt. Hanem az, hogy mikor a szülők hazajönnek és észreveszik, hogy eltűnt, majd engem kérdeznek

1. El tudom -e hitetni, hogy nem én voltam

2. Ha igen, akkor vajon X idő után odamegyek e bevallani, hogy én voltam, valami erős késztetés miatt.

Mindezt népmesék miatt. Láttam sokat, de az egyikben a gyilkos önmaga ment és adta fel magát, mert lelkiismeretdurdalása volt. Tudni akartam, hogy milyen érzés az, vagy hogy egyáltalán van nekem. Mese közben arra a karakterre úgy tekintettem, hogy mekkora hülye már. Nem bukhat le, mert ügyes volt; erre odamegy a királyhoz vagy kihez, és bemártja magát. Ennek hatására próbáltam ezt ki. Nekem nem kellett a csoki, le se szrtam, csak ez érdekelt, hogy én mit éreznék, ha tennék valami helytelent, és eltűntetném a nyomokat, és bárkinek szemébe folyékonyan hazudnám, hogy nem én voltam.

Mint látható, ez pici koromban volt. Valahogy tudom, hogy még óvodás voltam. Tehát 4-6 év között.

Meglepődtem az eredményen: ment tovább az élet a medrében. Nem éreztem semmi olyat, hogy ezt megbántam vagy el kellene mondanom. Minek? Hogy leszidjanak érte, ja meg a mesteri hazugságért? Csak azt éreztem, hogy büszke vagyok magamra. Azt is csak azután, miután szemrebbenés nélkül hazudtam úgy, hogy lazán elhiggyék. Erre büszke voltam. Hogy tudok ilyet. Mindig én voltam a becsületes kislány, aki sose hazudna. Ezt hitték rólam, a húgom mindig lebukott a füllentéssivel. Gimis koromig volt így, aztán rákaptam a frontinra, amit azóta is szedek, már orvos írja fel; akkor csak vettem innen-onnan. De azelőtt én voltam a kis ártatlanka. Pedig csak jobban hazudtam, mint a húgom. És amúgy többször is. Rengetegszer. Soha nem bántam meg. Nem éreztem semmi késztetést, hogy bevalljam. Ment tovább az élet, nekem az ilyesmik a "ki nem szrja le" kategóriába kerültek át. Ezért tettem fel a kérdést. Én még soha nem éreztem lelkiismeretfurdalást/bűntudatot az eddig leélt 18 évem alatt.

Nagyon jól színészkedek, manipulálok stb.. sőt, képtelen vagyok nem csinálni! DE ettől még nem vagyok pszichopata. Vagy igen? Elég ennyi?

Amúgy tetszett, hogy "Ajjajj." Ezt miért írtad, kedves első?

BPD-vel vagyok diagnosztizálva és még másik 4-el, de az antiszociális személyiségzavar nincs köztük. Össz annyi, hogy van 1 papír amin az egyik paragraph-ban az van, hogy "kifejezetten manipulatív, teatralis viselkedés" asszem.