Más hogy bírja a magányt? Nincsenek barátaim.

Általános és középiskolában egész jó volt a helyzet, volt társaságom, beszéltek velem, barátkoztunk. Tizedikes koromban lett egy komoly kapcsolatom egy nálam jóval idősebb fiúval és mindig hétvégente találkoztunk eleinte. Így sose mentem csavarogni az osztálytársakkal vagy másokkal mert fontosabbnak tartottam a barátomat. Teltek az évek, leérettségiztem meg minden, utána egy ideig otthon ültem mert munkám se volta tovább se tanultam. Utána jelentkeztem egy tanfolyamra, itt összebarátkoztam egy lánnyal és egész tanfolyam alatt együtt voltunk, még utána is egy jó ideig találkozgattunk, beszeltünk de elköltözött.

Közben megint nem volt munkám, egy idő után megint iskolába jártam pár hónapot de nem barátkoztam össze senkivel. Már új barátom lett, azóta pedig a vőlegényem. Lett egy munkahelyem ahol most is vagyok, de itt nem lehet ismerkedni mert egyedül vagyok. Jó lenne emiatt lépni de most nincs más lehetőségem és félek, hogy nem úgy sülne el. Itt nyugodt vagyok.

Egyedül is jól érzem magam csak néha érzem, hogy magányos vagyok. Hiába van vőlegényem, barátokra is vágyom. Nekem nincs hobbim, hogy azon keresztül tudnék barátkozni. Kicsit el vagyok már keseredve emiatt. 22 éves vagyok és nincsenek barátaim.