Ez szerintetek is így van?

“Egy nő lehet bármilyen (gyenge, erős, ügyetlen, butuska, hisztis, nyafka, lányos, fiús, csendes, közvetlen) nem számít, elfogadják”

Yaaaay, elfogadnak minket, pedig nyafogós, gyenge hisztigépek vagyunk, szuper! Hibázhatunk bátran, hisz csak elnézően mosolyognak “biztos épp menstruál”. Dühösek is lehetünk ha kiszúrtak velünk, mert ezt is elnézik “ó, hát alighanem b_szatlan szegényke”. Igaz előléptetést nem kapunk, mert biztos mindjárt nekilátunk szülni. Ha mégis sikerül jól fizető álláshoz jutnunk, akkor “kifeküdtük magunknak, biztos a főnök szeretője vagyunk”. No, kezdem is szegény férfiakat sajnálni, akiket okkal-ok nélkül mindig megszólnak... 😕

Nézzük csak.

Elhízott nőt rögtön észreveszik és megszólják.

Ha túl sok a smink, vagy kihívó az öltözéke, viselkedése akkor prostinak nevezik.

Ha elhanyagoltan néz ki, nem ad magára, a háta mögött kapja a szép megjegyzéseket.

Ha meg férfiasnak kikiáltott szakmában próbál érvényesülni: ha csinos, nem veszik komolyan mert a dudáit, pofiját, farát nézik inkább. Ha randa, akkor meg észre se veszik, legfeljebb ha nagyon töri magát és többszörösét bizonyítja, mint egy ugyanazon szinten lévő férfi kolléga.

Ezek tapasztalatok.

Minden csak nézőpont kérdése. Egyik nemnek ebben, a másiknak meg abban van előnye.

Csak nem értem, ezért miért kell utánunk egymást?

ha csak a párkeresést nézzük, a női nem előnyben van, hiszen egy (elnézést) csúnyább nő is nagy eséllyel talál párt magának, míg ez fordított esetben nem igaz.

Szóval tényleg az élet bizonyos területein előnyösebb nőnek lenni.

Bár, a pro és kontrákat napestig lehetne sorolni...